Háború előtti a legenda: megmosták a Szentkút vízében a lábukat és meggyógyultak

A nyugdíjas tanárnő váti születésű, gyerekként sokat járt ő is játszani a falu határában lévő forráshoz, amit a néphit úgy tart számon, hogy sokakat meggyógyított. A legenda szerint a második világáború előtt még volt itt olyan mankó, amire idejövet még szükség volt, de távozáskor már nem. Barcsi Istvánné 2015-ben írta meg Vát történetét, azután a Szentkút kiemelten is a figyelme fókuszába került, javasolta, vegyék fel a Vas Megyei Értéktárba.

A búcsújáró zarándokhely azoknak az építményeknek a sorába illeszkedik, amelyeket a 16–17. század során építtettek katolikus hitű főúri családok. A hagyomány úgy tartja, hogy Nádasdy Tamás, Vát földesura egy vadászat során pihent meg itt, és tanúja volt annak, hogy egy szegényember vak lovát itatta, ami a szemébe fröccsent forrásvíztől ismét látni kezdett.

Barcsi Istvánné gyerekkori emléke, hogy az augusztusi búcsúkor több százan jöttek a forráshoz gyalogosan a környékről – Zanatról, Szelestéről, Vasszilvágyról, Nemesbődről – és messzebbről. Az 50-es évekig búcsú napján nemcsak kegytárgyakat árultak itt, hanem ruhaneműt is, és volt körhinta a gyerekeknek. A zarándokhagyomány ma is élő: a váti Szentkút az országos Mária-út egyik állomása, rendszerint a búcsú előtti héten érintik a túrázók.

– Biciklivel jártam be Szombathelyre gimnáziumba Vátról 1954–58 között. Onnan Pécsre kerültem, majd vissza Szombathelyre, de a szüleim Váton éltek, sokat látogattam őket. Édesapám 1977-ben hunyt el, édesanyám 1980-ban. Aztán már csak az öcsém lakott ott, akihez mehettem, de tizenöt éve ő is meghalt. Máig fontos nekem a falu, örülök, hogy én írhattam meg a történetét – mesélte a helytörténeti kutatásokkal foglalkozó idős asszony.

A sárvári elágazásnál, Szeleste és Vát között, az egykori Nádasdy-birtokon a Kőris patak partján van a kápolna, a forrás, amire a Szentkút épült. A háborús bombázások elérték, csak a falak maradtak, az oltára darabokra tört. A kriptáját feltörték, a koporsókat, a csontokat a Szentkútba hajították. Értékeit kirabolták, a Mária-kegykép csodálatos módon megmaradt, az országút melletti árokban találta meg egy sze­lestei férfi – írta le a könyvében Barcsi Istvánné, és ami abban még nem szerepelt, mert a kötet előbb megjelent, de a kegykép életében lényeges momentum, amit most elmond: 2016 őszén védetté nyilvánították.

A kápolnát a 60-as években építették újjá a falu lakosságának összefogásával, 1967-ben szentelték újra. Azóta folyamatosan gondoskodnak az állagmegóvásáról, jólelkű adakozók segítik a fennmaradását.

Kiemelt képünkön: A váti kegyhely tavaszi kirándulások célpontja is lehet