Nagyné Farkas Rita lélekfarmot hozott létre a Szombathelyi Parkerdőben

A farmon Borka a védelmi helyettes, Boldizsár a főnök, mindketten mentett kutyák. Hűségesen, éberen és lelkesen őrzik a bejáratot, a gazdi intésére engedik meg, hogy valaki bejusson a területre. A dombon házikó, előtte színpad készül, segítő beszélgetések, terápiák helyszíne. A kert fáin tizenkétféle énekesmadár lakik, az odúkat télen festették színesre számukra. Két kameruni törpekecske, Jancsi és Juliska mekeg, Nünüke, a lógófülű nyúl szoborrá dermed a birkabégetéskor, mintha ő lett volna, de nem. Balra nézve megláthatjuk Mézga Gézát, a kameruni juhot.

Gazsi póni külön karámban legelészik, amikor vedli fehér hosszú szőrét, Vattacukornak hívják. Egyébként egy kis rönkházban lakik, ami egy kétboxos istálló. A kis ablakán ki tud nézegetni, és ha kihajol, ott van előtte az etető, nyáron árnyékból tud étkezni. Rita lánya, Tünde most trágyázott ki, ő az állatok gondozója és idomárja. Tizennyolc éves lesz, kortárs segítő, a Kanizsai-gimnáziumba jár, az online oktatáshoz az itt felállított jurtából kapcsolódik. A farm egy közösségi szolgálati hely a karitatív munkát végző, egészséges életmódért tevékenykedő Humán Harmónia Alapítványon keresztül, Tünde meg tudja szólítani a fiatalokat. Március 27-én csatlakoznak a Tiszta Parkerdőért csoport szemétszedési akciójához.

Farkas Rita másfél évvel ezelőtt vágott bele a farm megvalósításába, egy évvel ezelőtt volt az első közösségi faültetés, ahol negyven ember gyűlt össze. Hároméves volt a legfiatalabb és a nyolcvannál is több Horváth József (Oké) atya a legidősebb, aki Szent Rita oltalmába ajánlotta, és megáldotta a helyet.

– A biztos állásomat hagytam ott, hogy ezt megcsináljam. A Szombathelyi Egyházmegyei Karitász Hársfa-házának vezetője voltam, ami a pszichiátriai és szenvedélybetegek nappali ellátó központja, csodaszép munka volt – meséli. – Kidolgoztunk egy speciális terápiás eljárást, melynek során a mentorok mindent megtettek azért, hogy mindenkiben meglássák a tehetséget, a legjobbat. Színházterápiás módszert alkalmaztunk, színdarabokat adtunk elő, állva tapsolt a közönség Celldömölk­től Körmendig, kérdezgették, honnan szerződtettük ezeket a színészeket.

A Hársfa-ház nyolcvanfős, de egyre többen akartak csatlakozni, olyanok is, akik még nem csúsztak le a lejtőn, de érezték, hogy már csúsznak, vagy csak színtelenné vált az életük, elfogyott a motivációjuk. A Lélekfarmon hasonló terápiák zajlanak, egyéni és csoportos formában. Hiánypótló szolgáltatás ez, a korábbi munkáim tapasztalatai alapján hoztam létre az álmomat, miután tudom, hogy az embereknek mi hiányzik: a természetközelség, az állatok szeretete, a figyelem, hogy meghallgassák őket és a közösségépítés. Az egyik fő elvem a diszkréció, hozzám be lehet jelentkezni csak egy keresztnévvel. Az ország másik feléből is megkeresnek. Különböző programok vannak, nemrégiben Albert Zsuzsanna meseterapeuta és hangmasszőr tartott egy estet a jurtában, ahova mindig csak nyolcan jöhetnek egyszerre. Nem a járvány miatt, hanem különben is, mert kis csoportokban dolgozunk, egymástól távol ülve a szabályoknak megfelelően.

Nincs példa arra az egész országban, hogy a segítségnyújtás ilyen önfenntartó formában működne, mint ez a Lélekfarm. Ha röviden kellene összefoglalni: Farkas Rita figyelmességgel, támogató mosollyal az élet újragondolására invitál a parkerdei kertjébe, ahol ő megteremtette a saját álmát, és segít előhívni a tiédet.

– Tavaly március 1-jén elköszöntem a Hársfa-háztól, és két hét múlva bezárt az ország. Ezen a helyen egy dzsungel volt, amit családi összefogással, a férjemmel, a lányommal számoltunk fel, valamint Szombathy Miklós és családja segítségével. Miklós ezermester, csodálatos az együttműködés köztünk, amit én kitalálok, ő létrehozza. Hisz bennem, ahogy a szüleim is. Az apukám 83 éves, de jött kerítést festeni, az anyukám 73 éves, ő ültette itt a fagyalbokrokat. A férjem sem gondolta, hogy megőrültem, amikor otthagytam a főállásomat, ő ki is mondta: „Hiszek benned!”

A Lélekfarm egyik legérdekesebb programja negyvenpluszos uraknak és hölgyeknek szól, akik életük delelőjén újratervezésben vannak, de nem biztos, hogy ezt férj- vagy feleségcserével kell megvalósítani. Itt segítséget kapnak, hogy feltérképezzék, milyen értékeik, erőik vannak még, számba veszik az időt, amiből már kevesebb van. Van olyan élménynap, amiben vetélkedőkkel, feladatokkal segítik, hogy régóta egymás mellett élő pár újra egymásra találjon, megújuljon a kapcsolat. A karámok között élményalapú önismereti játékok zajlanak, a résztvevők egymásnak tartanak tükröt, de előbb megfigyelik az állatok viselkedését.

Például ha az a kérdés, milyen módjai vannak a konfliktuskezelésnek, az a feladat, hogy meg kell etetni a kecskéket, a birkát.

Tapasztalható lesz Jancsi agresszivitása, Juliska taktikázó játszmái, a nagytestű Mézga Géza jámborsága, aki egy darabig nem használja fizikai fölényét, csak ha végképp kihozzák a sodrából, akkor aztán lök egy nagyot az ellenfélen.

A jurtában önismereti tréningek zajlanak, a háttérben madárcsicsergéssel, birkabégetéssel, szarvasbőgés idején földremegéssel. Nagy feszültségek okozta menedzser típusú betegségekkel is szembenéznek itt, hogy ne a stressz irányítson – amit még megfejelt a Covid –, ne a félelem tartsa az embert össze, hanem feloldódjon, megtalálja magában saját magát, és a céljai felé tudjon menni. A segítő beszélgetések mellett van hangtálazás, különleges masszázs, Rita ideszervezi a megfelelő szakembereket, hogy egyik élményből a másikba lehessen lépni.

De olyan is van, hogy csak járják egy nagy bottal az erdőt, és beszélgetnek, pihenésképpen felülnek egy vadászlesre. A tréning úgy indul, hogy a farmra gyalog kell jönni az erdőn át, a kocsit kint kell hagyni a civilizáció szélén. Más esetekben Rita nagy karimájú kalapban, dzsippel kimegy a vendégért – csak előzetes bejelentkezés alapján lehet jönni, a farm nem látogatóközpont –, és elviszi magához. Egyszer megkérdezte egy szorongó férfitól, hogy nem fél-e beülni egy kalapos, idegen nő mellé. Azt felelte: „Nem, de a nyomkövetőt bekapcsoltam!” (Na, ebből kell aztán kikapcsolódni annyi idő alatt, ki magának mennyit adott.)