Két perc az egész világ – Versvideókat kért a színházi JátsszMa

„Arra biztatunk benneteket, hogy készítsetek az alább megadott témában videófelvételt, és küldjétek el nekünk! A kérésünk, hogy József Attila, Márai Sándor és Weöres Sándor a listában megadott, legelső feljegyzett versei közül bármelyiket (vagy akár az összeset) mutasd be kedved szerint: elmondhatod, megzenésítheted, eltáncolhatod, összekeverheted – vagy ami csak eszedbe jut! Ha úgy döntöttél, hogy belevágsz, kérlek, figyelj a következőkre: a produkciód ne legyen hosszabb 2 percnél, fektetett kamerával vedd fel (1080p full HD), lehetőleg egyszínű háttér előtt, ha csak beszélsz, derékig látszódj, figyelj a fény- és hangviszonyokra: szemből kapd a fényt és ne szűrődjön be háttérzaj!”

A szombathelyi színház frissen létrehozott színházpedagógiai műhelye mindenekelőtt arra alapozott, hogy az általános karanténhelyzetben a virtuális világban különben is otthonosan mozgó tizenévesek már közelebbről megismerkedtek a videózással. Ezzel együtt a felhívásból (az instrukciókból) kitűnik, hogy tényleg „mindenkit” szerettek volna megszólítani. A WSSZ honlapján közzétett versvideókat átpörgetve bátran kimondható, hogy a JátsszMa első akciója sikeres volt. Vannak ötletek, elgondolások; van zene, van tánc. A három felkínált ifjúkori vers – József Attila: Kedves Jocó!, Márai Sándor: Monológ, Weöres Sándor: Ballada két testvérről – közül talán Má­raié volt a legnépszerűbb. Külön nyereség, hogy az április 11-én szintén születésnapos, inkább regényíróként kedvelt Márainak (pont öt évvel volt idősebb József Attilánál) ez a szívettépően komoly, „öregkori” kamaszverse (14 évesen írta) a szemünk elé került.

A pályázók között feltűnnek a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum drámatagozatos diákjai is – ebből a több értelemben vett iskolából nőtt ki az Osonó Színházműhely, amellyel máris szerződéses kapcsolatba lépett a JátsszMa műhely. A sepsiszentgyörgyi diákok versvideói – mint kompakt, magas minőséget képviselő alkotások – elütnek a mezőnytől. Nem lehet (nem is kell!) összehasonlítani ezeket a kisfilmeket a többivel: ez itt csapatmunka (film – látvány –, szó, zene, mozdulat átgondolt, sokértelmű, sokszólamú egységében); igazi élmény a nézőnek-hallgatónak is. Nem lehet róluk levenni a szemünket.

A tanulság, ha van, talán csak annyi: egy alig kétperces versvideóban megmutatkozhat a világ, több év munkájával a háttérben. És ha valaki, a WSSZ közönsége az elmúlt években megtanulhatta a Jordán Tamás-leckét (Fehér György rendező nyomán): a versmondás a legszemélyesebb közlés, rejtett dialógus. Így válhat póztalanul hitelessé, így értelmeződhet akár egy versmondó által több árnyalatban például a Márai-monológ is: „Akarok még hinni az életemben / s a mások életében (…).”

Kiemelt képünkön: Egy kép – egy sepsiszentgyörgyi videóból. Aki verset mond: Póra Jácinta