Jóna Tibor elmeséli, hogyan lesz egy benzinkutasból egy fuvarozó cég tulajdonosa

Hogyan lesz egy benzinkutasból egy fuvarozó cég tulajdonosa?

A kereskedelmi iskola elvégzése után három és fél évig dolgoztam benzinkutasként, de a kilencvenes évek végén már éreztem, ideje lenne váltani. Nem volt konkrét elképzelésem, hogy mihez is kezdhetnék. Gyakran találkoztam – a tavalyelőtt tragikus balesetben elhunyt – Neubauer Tiborral, akit azóta is a mentoromnak tartok. Egy szállítmányozási cége volt, és ő mondta nekem, hogy menjek el hozzá kamionozni, pedig akkor még teherautóra nem volt jogosítványom. Végül belevágtam és évekig vittem is a fuvarokat Ausztriába és Németországba. 2005-ben már a saját kamionomon dolgoztam, pedig erről igencsak próbáltak lebeszélni, mégis minden évben vettem egy újabb kamiont. 2008-ban beütött a válság, én pedig ott álltam három, frankalapú hitelből megvásárolt autóval. A következő két év a túlélésről szólt. Ezen időszak átvészelésében nagy szerepe volt a WIBEBA Hungária Kft.-nek, amely ellátott fuvarmegbízásokkal és azóta is legfőbb és legfontosabb megbízóim közé tartozik. Ugyancsak ebben az időszakban érkezett Vasvárra a PNH Kft. Martin Mitterhumer vezetésével, akivel szintén megindult a közös munka, nekik azóta is kizárólagos szállítói vagyunk. Nagy segítségemre volt még Somlói Annamária, aki a nehéz időszakban és a fuvarozó vállalkozásom elindításánál kulcsfontosságú szerepet játszott. Jelenleg tíz fiatal Scaniánk van, amelyekkel főként Ausztriába, Németországba és Svájcba járunk. Vannak fuvarmeg­bízások, amelyeket saját kamionjaink telítettsége miatt nem tudnánk időben teljesíteni, azokat az alvállalkozóinknak adjuk.

Nem sokon múlt a kudarc, mi lendítette túl a nehézségeken?

Hazudik, aki azt mondja, hogy nem kell hozzá szerencse, csakhogy ezzel a szerencsével és lehetőséggel élni is tudni kell. Mindemellett rengeteget köszönhetek szüleimnek, barátaimnak, munkatársaimnak is, viszont az is igaz, hogy a sikerért rengeteget dolgoztam, kezdetben jóformán ki sem szálltam a kamionból, minden lehetőségre lecsaptam. Pedig akkoriban nagyságrendekkel nehezebb volt kamionozni, nem volt navigációs készülék és az autók sem voltak olyan korszerűek, mint ma. A mostani fiatal generációból úgy látom, hiányzik ez az akarat. Hiába kínálunk kiemelkedően jó fizetést, évek óta állandó a munkaerőhiány.

Miből áll egy napja?

A fuvaros cég mellett van részesedésem egy trafikban és Pados Péter mesterszakács társammal együtt csinálunk egy pizzériát is. A kora reggel a trafikban talál, hét óra körül már az aktuális fuvarozási megbízásainkkal foglalkozom, délután, estefelé aztán elnézek a pizzéria felé is. A telefonom pedig soha nincs kikapcsolva, de aki fuvarozással foglalkozik, az úgyis tudja, hogy ezt nem engedheti meg magának. Ritkán adódik megoldandó probléma, de azt igyekszem rövid időn belül orvosolni.

Ennyi munka nyolc órába nehezen fér bele, ha mégis adódik némi szabadideje, mihez kezd vele?

Leginkább utazni szeretek, nagy vágyam eljutni Dél-Amerikába. Nagy rajongója vagyok a körmendi kosárlabdának, és ha tehetem, szívesen megnézem őket élőben is. Másik nagy kedvenc a Ferencváros, és természetesen a Fradit is szívesen követem bárhova. Régen sokat motoroztam, de idővel ezt elengedtem. Volt pár meggondolatlan húzásom, így ott már nem akarom tovább feszíteni a húrt. A munka – az más, abban lehet hajtani, bár büntetlenül ott sem, így ma már figyelek arra, hogy a munka és a pihenés egyensúlyban legyen.

Aki követné a példáját és saját vállalkozásba kezdene, annak mit tud tanácsolni?

Először is tanulja meg nagyon azt a szakmát, amibe belevágna. Az első öt évben rengeteget fuvaroztam, tapasztalatokkal gazdagodtam, azt mondhatom, hogy a szakma világában szinte mindent elsajátítottam. Ez tehát a minimum, hogy nagyon értsen ahhoz az ember, amit elképzelt magának. Hozzáértés nélkül szinte biztos a kudarc, viszont ha valaki tényleg jó abban, amit csinál, legyen bátor, vágjon bele és vegye észre a lehetőségeket.

Kiemelt képen: Jóna Tibor: az a minimum, hogy az ember nagyon értsen ahhoz, amit csinál