Nem tökéletes, mégis értékes – Az önértékelés fontosságáról beszélt Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató

Semmit nem vesztett energikusságából és humorából Uzsalyné dr. Pécsi Rita, mióta utoljára találkozott vele szombathelyi közönsége. Sodorta magával a hallgatóságát, szemléletes példákkal illusztrálta a mondandóját. Először a fogalmakat tisztázta: az önbizalom a legszűkebb keret. Azt jelenti: bízom abban, hogy a következő feladatot jól megoldom. Az önértékelés azt jelenti: tudom a korlátaimat, és ezeken belül jól elboldogulok. Az önbecsülés pedig: a tudat, hogy attól függetlenül is értékes vagyok, hogy hibázom. – Nagyon fontos eddig eljutnunk, mert ebből indulhat ki a változás. Ha lúzernek érzem magam, ráadásul hibáztam is, akkor nem tudok változni. Fontos viszont, hogy tudjuk és a gyerekekben is tudatosítsuk, hogy mindenképpen értékes és gazdag a létünk. Még ha sérült, torz vagy tökéletlen is, akkor is van egy értékes magja, amit érdemes kihozni, kiszeretni, kicsalogatni a gyerekekből és saját magunkból is.

Egy történettel folytatta: az edzőterem bejáratánál egy szép vékony nő képe fogadta a látogatókat a felirattal: „Ezen a nyáron mi akarsz lenni? Sellő vagy bálna?” Egy ismeretlen nő megválaszolta a kérdést: „Kedves emberek! A bálnákat folyton körülveszik a barátaik, a delfinek, a fókák és a kedves emberek. Szexuálisan aktívak, szeretettel nevelik fel az utódaikat. Egész nap úszkálnak, fantasztikus helyekre eljutnak, nagyon szép a hangjuk. Sok rajongójuk van. Sellők pedig nem léteznek. Ha lennének, kettős személyiségük miatt terápiára kellene járniuk: most akkor nők vagy halak? Nem lennének gyerekeik. Gyönyörűek, de magányosak lennének. Ki akar olyan barátot, akinek mindig halszaga van? Kétségkívül inkább bálna lennék. A médiumok azt sulykolják belénk: csak vékonyan lehetünk szépek. De én inkább fagyizom a gyerekeimmel, együtt vacsorázom a férjemmel, együtt szórakozom a barátaimmal. Mi nők azért hízunk, mert annyi bölcsességet és tudást gyűjtünk össze magunkban, hogy az már nem fér el a fejünkben, ezért kénytelek vagyunk itt-ott elraktározni. Nem kövérek vagyunk tehát. Amikor tükörbe nézek, mindig megállapítom, milyen lenyűgöző vagyok. Sugárzó személyiségem nem a testi tökéletesség eredménye” – írta.

Majd kijelentette: az önbecsülésnek lényegesen nagyobb szerepe van életünkben, mint az intelligenciának vagy a tehetségnek. Rengeteg intelligens és tehetséges emberrel vagyunk körülvéve, köztük rengeteg a betegesen alacsony önértékelésű. Az úgynevezett vándorló nemzedékről azt mondta: nagyon sok minden változik körülöttük már kisgyermekkor óta. Sokan költöznek akár egyik kontinensről a másikra, vagy cserélődnek a családtagjaik. Ez nem szerencsés az önbecsülés kifejlődése szempontjából, mert amíg az embernek nincs belül szilárd önértékelése és önbizalma, addig kívül állandóságra van szüksége. Ilyen a falu vagy az utca közössége, az óvónő, a tanító. Ha pedig valakinek az önbecsülése, önértékelése nincs a helyén, gyenge és ingatag, akkor ezt gyakran pótcselekvéssel állítja helyre: rombol. Belerúg a másikba. Nemhiába: sok az agresszív gyerek és felnőtt is.

Az önértékelés és az önbecsülés kulcsának, hajtóerejének is az érzelmi intelligenciát nevezte. Élmény, tapasztalat és azonosulás – ez az útja az érzelmi intelligencia fejlesztésének. Csak rengeteg tapasztalattal lehet fejleszteni a készségegyüttest, amelynek az alapja az, hogy nem vagyunk tökéletesek, mégis értékesek vagyunk. Ez persze nem állandó öndicséretet jelent. A végcél az lesz, hogy a mások értékelésétől független önértékelésünk kialakuljon – fogalmazott.

„Sellő akarsz lenni? – Képzeld, nem.” – Nehezen jutunk el addig, amíg ezt ki tudjuk mondani, tette hozzá. Nehéz cél ez, mert amíg kialakul az önértékelés, addig szükségünk van a másik ember visszajelzésére. Addig abból táplálkozunk, mások hogyan néznek ránk. Ha már kialakult, akkor az a cél, hogy ez már ne olyan mértékben befolyásoljon, hogy összeomlik bennünk egy világ attól, ahogy a másik ránk néz, amit mond. A folyamatban az elérhetetlen ideálok – ilyenek a kinézet, nyaralás, öltözködés, életmód, tanulás a serdülőkorban – folyamatos jelenléte és az erős teljesítménykényszer nagyon sokat árt. Itt azt mutatta meg példaként, hogyan készülnek a címlapok. Amit látunk, a külső képet az idegrendszerünk úgy realizálja, mintha valóság volna. Ezt minden alkalommal meg kell(ene) cáfolni, hogy ne égjen be a gyerekek önértékelésébe, mert a szorongást, haragot, depressziót, kisebbrendűségi érzést ülteti el már nagyon korán. Fontos nevelő tevékenység leleplezni az álértékeket, mert különben állandósul a „béna vagyok” érzés. Pécsi Rita figyelmeztetett arra is: az összehasonlítgatástól is kíméljük a gyereket.

Arisztotelészt idézte, aki azt mondta: Csak az tud másokat is szeretni, aki önmagát is szereti. – A Szentírás úgy fogalmaz: szeresd felebarátodat, mint magadat. Ha magunkat kicsit tudjuk szeretni, a másikat is kicsit tudjuk szeretni. Nem tudjuk majd azt a fajta nyitottságot, együttműködést, toleranciát, párkapcsolati egységet felépíteni, ha a kisebbrendűségi érzést ültetjük el – jegyezte meg. A témát jövő héten folytatjuk.

Kiemelt képünkön: Uzsalyné dr. Pécsi Rita: „Az önbecsülés alapja az, hogy jók vagyunk, miközben néha rosszakat teszünk”