Spitz János még mindig álmodik a megtörtént esetekkel

Eredetileg nem jogásznak készült, hanem magyar-történelem szakos középiskolai tanárnak, az ELTE-re akart menni, aztán mégis a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán találta magát, ahol pillanatok alatt beleszeretett a jogba.

– Jártunk gyakorlatokra, megfordultunk bíróságokon, ügyészségeken, ügyvédi irodákban. Kiváló szakemberekkel találkoztam, lenyűgözött az intelligenciájuk és a műveltségük – meséli Dr. Spitz János.

– Népköztársasági ösztöndíjas voltam, szerződést kötöttem a szombathelyi bírósággal, itt kezdtem a pályafutásomat, és itt is fejeztem be, ez az egy munkahelyem volt egész életemben. A negyvenegy év alatt egyszer sem keltem úgy fel, hogy hú, már megint dolgozni kell menni.

1971-ben fogalmazóként kezdett, a sikeres szakvizsga után kapta a bírói stallumot 1973-ban. Először járásbíró volt, a közlekedésügyi szakot vitte, majd 1981-től megyei bíró, hozzá tartoztak az életellenes bűncselekmények. 1983-tól megyei bírósági tanácselnök, 1990-től nyugdíjazásáig a büntető kollégium vezetője a Vas Megyei Bíróságon. 1989-től az első jogász-történész igazságtételi bizottság tagja, a Magyar Jogász Egylet Vas Megyei Szervezetének elnöke, közben négy éven át az országos egyletnek alelnöke is volt.

Horváth Boldizsár volt igazságügyi miniszter emlékének és szakmai hagyatékának ápolója, köztéri szobrának felújíttatója. Számos publikációja jelent meg szabálysértési jog és büntetőperjog témakörben. Számos szakmai díj birtokosa. Bíróként sok-sok ezer esetben ítélkezett, amint mondja, a szakmában nincs két egyforma sztori. Szívesen emlékszik vissza azokra, amelyekben megcsillant a hétköznapi spontán szellemesség, a magyar nyelv gyönyörűsége.

Ezek közül való, amikor egy többszörösen büntetett nő lopási ügyét tárgyalták, és miután kihirdette az ítéletet, kioktatta a jogairól, egyebek közt arról, hogy megfellebbezheti. A nő elkezdett rikácsolni, hogy: „Megfejjebbezem, megfejjebbezem!” Erre hátul felállt egy bajuszos férfi: „Aranka, ne fejjebbezzél, mert rosszabb lesz, inkább lejjebbezzél!” Egy másik történet az ittas vezetőről szól, akiről az elmeszakértő megállapította, hogy idült alkoholista. Ő ezzel nem értett egyet, kiment, és bevágta az ajtót, majd visszanézett, és beszólt: „Én egy kidűlt alkoholista vagyok.” A tárgyalást felfüggesztették, annyira kellett mindenkinek nevetni.

Dr. Spitz János társasági ember, a magánéletben is szereti a humort, a jókedvet, ahol csak lehet, leüti a poénlabdát, enélkül elképzelhetetlen számára az élet. Szervezte a jogásznapokat, kreditpontos képzéseket, utazásokat, kirándulásokat, járt Izraeltől Marokkón át Dublinig sok országban.

Mindenben társa a felesége, aki szintén jogász végzettségű, ügyvédi praxist vitt nyugdíjazásáig. A nyarakat Vonyarcvashegyen töltik, szép kertet tartanak, szeretnek táncolni, és tudnak is – a Balaton-parti esteken, borfesztiválokon rendszeresen megmutatják –, a charlestontól a rock and roll-ig széles a repertoár. Szeretnek biciklizni, sokat sétálnak. A mai napig kézen fogva járnak, számukra ez a természetes, nem törődnek azzal, ha emiatt cikizik őket, vállalják, hogy „mi régimódiak vagyunk”. 54 éve élnek boldog házasságban, a kapcsolatukat a kölcsönös megbecsülés és a tisztelet emelte magas szintre.

- Amíg aktív voltam, nem tudtam hódolni a kedvenc hobbimnak, az olvasásnak, mert szakirodalmat kellett olvasnom. Összegyűlt 30-40 ezer oldal szépirodalom, amit elolvasnék, de lehet, hogy már nem érek a végére. Hiányzik a tárgyalóterem, rengeteget álmodok az ott történtekkel, néha újítok bennük álmomban. A kiemelt eseteken szoktam meditálni, jó döntés volt-e. A fiunk azért fordult el a humán pályától, mert látta a hazacipelt aktákat, hogy mennyit bújtam azokat, mennyit jegyzeteltem otthon. Neki ez nem volt megnyerő, környezetvédelmi szakmérnök lett, Budapesten él a családjával. Van három unokánk, nagyon hiányoznak a pandémia miatt. Az oltásunkat megkaptuk, bízunk benne, hogy hamarosan már lesz lehetőségünk együtt lenni.

Kiemelt képen: Dr. Spitz János sok-sok ezer esetben ítélkezett, mint mondja, a szakmában nincs két egyforma sztori