Víz és versenyszellem: a szombathelyi Raffai Roland sikeres szenior úszó és cégvezető

„Elképesztő formában van, eredményes szezont zárt, az összes megmérettetésen jól szerepelt, hat aranyat hozott, abszolút rangsorban első az életkort tekintve is” – ilyen és ehhez hasonló mondatok olvashatók évek óta a róla szóló híradásokban. Sikerének receptje – úgy tűnik legalábbis – az adottságokon kívül a kifogyhatatlan szorgalom és a győzni akarás szimbiózisa.

– Édesapám akarta, hogy sportoljak, ő vitt le az uszodába. Végül kisiskolástól 20-21 éves koromig úsztam kis megszakításokkal. Sokan, egy egész baráti társaság nőtt fel az uszodában, úszók, triatlonisták, dobók – a nyarakat együtt töltöttük a termálfürdőben. Volt, hogy egymás versenyeire elmentünk. A Dési után a Nagy Lajos Gimnáziumba jártam – végig úsztam a középiskolában is a Vízmű SC versenyzőjeként.

Mindig erős volt bennem a versenyszellem. Sokszor sikerült a dobogó háton, és jó eredményeink voltak csapatban országos döntőkön, korosztályos bajnokságokon, országos vidékbajnokságon. Fontos megemlíteni, hogy a szüleim végig támogattak: csak a sportra és a tanulásra koncentrálhattam. Emelt szintű németes osztályba jártam. Jól ment a matek és a fizika: ezért a műszaki pályát választottam. Akkor még versenyszerűen sportoltam: az edzőm, Vecsey György biztatására a Hajós Alfréd uszodában edzettem tovább, az Újpestben úgy, hogy nem igazoltam át Szombathelyről. A sport és a tanulás megterhelő volt együtt.

A versenyzést abbahagytam, az úszásban már csak levezettem. A Könnyűipari Műszaki Főiskola biztonságtechnikai mérnök szakán végeztem. A barátaim lecsaltak egy edzőterembe – akkor azt csináltam teljes erőbedobással, utána a vízilabdát: merthogy a ’2000-es évek elején vízilabdázni hívtak Szombathelyen. 2001-től Pesten dolgoztam, a BVSC-ben edzettem fiatalokkal, munka után, hétvégenként pedig itthon játszottam.

Roland úgy emlékszik, sokáig egyértelműen a sport volt az első az életében, felmerült az is, hogy edző legyen. Miután diplomázott, a műszaki pályán indult el, visszajött Szombathelyre. Nyílászáró profilokat gyártó cégeknél dolgozott területi képviselőként, szaktanácsadóként: 1997-től négy évig itthon, utána visszakerült a fővárosba: raktárvezető lett Újpesten, majd a konkurenciához (egy hasonló tevékenységű céghez) váltott.

Közben közgazdasági szakokleveles mérnöki diplomát szereztem. 2008-ban visszakanyarodott Szombathelyre: mostani munkaadójával csoporttársak voltak a biztonságtechnikai mérnöki karon, ő hívta el munkatársnak. Tizenhárom éve dolgozik az országosan terjeszkedő, a régióban piacvezető csoportnál. – Hárman kezdtünk, most több mint harminc embernek ad munkát a cég. Folyamatosan növekedtünk, specializálódtak a területek, most a két tulajdonos mellett hárman vagyunk vezető beosztásban. Én cégvezetőként a létesítménygazdálkodásért és a logisztikáért felelek.

Miután visszakerült Szombathelyre, a sport és a szakma párhuzamosan futott az életében: a vízilabda véget ért, átvette a helyét a konditerem, később az úszás. – A célom a konditeremben is az volt: minden héten többet emeljek, valamelyik testrészemre többet eddzek. 2012-ben volt úszók – Barta Balázs és Birkás László – biztattak, hogy induljanak el egy szeniorúszó versenyen. Én szabadkoztam: évek óta nem tettem be a lábamat az uszodába.

Víz közelébe akkor kerültem, amikor búvárkodtam. (Még a ’2000-es évek környékén tettem vizsgát, utána divemaster, merülésvezető lettem, aki a búvártúrák koordinátora és az oktatónak segédkezhet az uszodában vagy a tavaknál a merüléseknél. Az Atlantis Búvárklubnak 2008 óta a titkára vagyok.) Végül kötélnek álltam, és 2012 végén Százhalombattán a nemzetközi szenior úszó ranglistaversenyen annyira jól szerepeltem, hogy beálltam az úszók közé. Kemény munkát hoztak az első évek. Karvalics Péter volt először az edzőm, jó ideje Budavári Istvánnal készülök.

A családom támogatása nélkül mindezt nem tudnám csinálni. Minden reggel 6-tól fél 8-ig edzek, utána munkába megyek. Így a családtól nem veszek el időt: délután én is részt veszek a gyerekek szállításában. A fiúk 6, 7 és 10 évesek. Mindegyik szereti a vizet. Úszni meg kell tanulniuk, ennyit kértem tőlük. A két kisebbik most is lejár a Szombathelyi Sportiskolába, a nagyobbikkal már úsztunk családi váltót versenyen. Ketten fociznak a Király SE-ben, a középső jégkorongozik a Szombathelyi Pingvinek csapatánál.

Apukájuk pedig a Szombathelyi Sportiskola kötelékében úszik. Néhány emlékezetes versenyét említi: a 2015-ös győri országos bajnokság, ahol nagy önbizalommal rengeteg számot elvállalt, és végig bírta mindegyiket. Londonban 2016-ban EB-t rendeztek a szenior úszóknak: 11-12 ezer ember indult, ott 9-10. helyet szerzett a saját korcsoportjában az olimpiai uszodában – hatalmas élmény volt, mondja. Jól indult a 2018-as év: a rövidpályás országos bajnokságról és a Tüske uszodában rendezett budapesti nemzetközi versenyről is szép eredményekkel jött haza. 2018 év elejétől 2019 év végéig egészségi okból kimaradt a versenyzésből, utána nehezen tornázta vissza magát, és nem is volt mindig elégedett az időeredménnyel.

Azt kifejezetten sajnálja, hogy tavaly elmaradt a Magyarországra tervezett EB. Panaszra azért nincs oka: tavaly száz pillangón a világranglistán 7. volt a Hódmezővásárhelyen úszott eredményével; 200 háton pedig a Százhalombattán úszott eredményével lett 10. Néhány számban ő tartja az országos csúcsot a korosztályában 25 méteres medencében és ötvenméteres medencében 200 vegyesen a 40-45 éves korcsoportban. A mögötte lévő fiatalok már döntik meg az előző korcsoportokban beállított csúcsait.

– Szenior úszásban 99 évesen is lehet valaki bajnok. Addig úszhat az ember, amíg kedve van és akaratereje. Tisztában vagyok vele, hogy a fizikai korlátok miatt egy idő után nem leszek képes megjavítani a saját legjobb időmet. Ez persze foglalkoztat, de olyankor azt nézem, hogy a saját korcsoportomban hol tartok az adott eredménnyel. Néha mindenem fáj – nevet –, mégsem hagyom abba. Sok versenyre elkísér a család, büszkék az eredményekre. Külön élmény a fiúknak, ha felállhatnak velem a dobogóra. A szenior versenyeken a legnagyobb tapsot különben is az kapja, akin látszik, hogy végigküzdötte a számokat. A jövő év kevésbé lesz szerencsés, mert a korcsoportomban én leszek a legöregebb. Ha innen nézzük, tulajdonképpen várom az ötvenet.