Az ellenőr a konyhát, mi pedig az ételt teszteltük le Vasszécsenyben

Magyarországon másfél-kétmillió, többségében gyermek, beteg vagy idős ember étkezik a közétkeztetésben, azért, hogy ez megvalósulhasson, majdnem tízezer konyhában rotyognak a fazekak országszerte. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) munkatársai békeidőben folyamatosan járják az országot és ellenőrzik, hogy a szolgáltatók minden szabályt betartanak-e. A koronavírus-járvány miatt némi szünetet tartottak az ellenőrök, idén azonban újra nyakukba vették az országot, Vasban 2021-ben már vagy egy tucat helyet ellenőriztek. Hiába van szünet a suliban, a konyhák működnek, így aztán mi is kedvet kaptunk a menzázáshoz, és leteszteltünk egy nemrég ellenőrzött konyhát.

A két éve felújított vasszécsenyi Tündérország Óvoda és Körzeti Bölcsőde konyhájára esett a választásunk, ahol napi 200-250 adag ételt készítenek bölcsiseknek, ovisoknak, iskolásoknak, időseknek vagy bárkinek, aki befizet a menüre. Bár az ellenőrök mindig váratlanul toppannak be, a mi érkezésünk nem volt titok, de természetesen nem igazították hozzánk az étlapot, így azt ettük mi is, amit bárki más: frankfurti levest, krumplis tésztát uborkasalátával, majd a napi vitaminszükségletünk fedezésére egy almát.

Mielőtt azonban mélyebben elmerülnénk az ízek, illatok, állagok, textúrák világában, az intézményvezető Kiss Zsanett és Pálné Kölkedi Henrietta élelmezésvezető segítségével felidéztük a februári ellenőrzés napját, amelyen nagyon jó – főzőkonyha kategóriában 81%os, tálalókonyha kategóriában 86%-os – eredményt értek el. Bármelyik hatóságtól, bármikor jöhet ellenőr, így mindig résen kell lenni, de itt nemcsak erről van szó, napi több száz ember egészsége függ a konyhától, egy apró hiba is nagy galibát tudna okozni, ezért is igyekeznek mindig a maximumra törekedni.

Ami számunkra a legmeglepőbb volt, hogy a reggel fél kilenckor megjelenő és délután fél háromkor távozó nébihes ellenőr nem kóstolt, mert mint kiderült, az ízekre, illatokra, állagokra az állategészségügyisek kíváncsiak. Legutóbb 2017-ben volt ilyen ellenőrzés náluk, akkor a tejfölös csirkeragulevesükre és darás metéltjükre kiváló minősítést kaptak. A mostani ellenőrzéskor az ellenőr, miközben végigszaladt egy több mint százpontos csekklistán, mindent tüzetesen megvizsgált, az összes helyiséget végigjárta, mindenhová benézett, mindent kinyitott, stimmelnie kellett mindennek: világítás, hűtők, szavatossági idő. Kíváncsi volt arra is, hogyan készülnek az ételek, miképp történik az ételek adagolása. A vasszécsenyi konyhán értik a dolgukat, bár csak négyen vannak, és fél hétkor kezdenek, tizenegyre már minden étel kész, fél egyre pedig a takarítással is végeznek.

Jók a visszajelzések is, legalábbis ami a legfiatalabbakat és legidősebbeket illeti. A bölcsisekkel, ovisokkal nincs gond, ők még megesznek mindent. Az idősek is azt mondják, ízlik nekik a menü, közülük többen vacsorára is félretesznek az ebédből. Az iskolások viszont már válogatósak, ráadásul ebben a korban nagyon sokat számít a társak véleménye, márpedig ha két-három gyerek kitalálja valamiről, hogy nem jó, nem eszik a többiek sem. Ez persze korosztályos probléma, így van ez mindenhol, főzhetnének bármit, akkor is így lenne. Azért azt is meg kell jegyezni, hogy idő sem igazán van a nyugodt étkezésekre, az iskolásoknak sokszor sietniük kell, meg aztán, amíg az oviban ott van az óvónő, hogy noszogassa kicsit azokat, akik csak turkálják az ételt, az iskolában ez már nincs.

Azt, hogy az adott héten mi lesz az aktuális menü, az élelmezésvezető és a szakácsnő dönti el két héttel korábban. Amennyire tőlük telik, igyekeznek változatosan főzni, de gúzsba kötve táncolnak, hiszen rendelet szabályozza, hogy mennyi húsételnek és zöldségnek kell az asztalra kerülni, miközben bele kell férni a költségvetésbe is. Mint megtudtuk, akárhogyan van is, éhen nem marad senki, sőt, ha valakinek nagyon ízlik valami, repetázhat is.

A gyerekeknek egyértelműen a tészta a kedvence, a spagetti meg a túrós tészta, de tésztát kaptam én is, ideje hát visszatérni a tányérokhoz. Az adag mérete abszolút rendben volt, érthető, ha ebből a gyerekek meghagynak, az idősek pedig félretesznek. Nem volt gond az illattal, állaggal sem. A leves az én ízlésemnek lehetett volna tejfölösebb, de a levesbetétre nem lehet panasz, virsliből talán még több is volt a kelleténél. A tészta lehetett volna szaftosabb, de ezt leszámítva tényleg nagyon finom volt, az uborkasaláta pedig egyenesen hibátlan. Nekem, aki mindent sósan eszik, mindkét fogás – a vonatkozó rendelet értelmében – nagyon sótlan volt, így kénytelen voltam csalni és alaposan utánasózni mindennek.

Kiemelt képen: Frankfurti levest kapott kollégánk, Budai Dávid