2021.09.12. 12:00
Visszavonult a Gölbasi török pasája – Szögre akasztotta turbánját Bálint Csaba
Visszavonult a Gölbasi Vitézei hagyományőrző csoport török pasája, Bálint Csaba. Ruháját – bő, buggyos nadrágját, kaftánját, turbánját – és ékszereit szekrénybe tette, de a történelemhez való erős kötődése megmaradt.
Szinte napra pontosan négy éve költözött Tatáról Harasztifaluba Bálint Csaba, aki olyan török pasát tudott alakítani a hagyományőrző eseményeken, hogy már-már elhittük: tényleg török ez az ember, egy igazi pasa, aki egy járásnyi területet igazgat a török időkben.
A 2009-ben alapított Gölbasi Vitézei Egyesület elnevezése Tata török kori nevéből, a Gölbasiból ered, ami „tóföle, tómelléki” jelentéssel bír. A hagyományőrző csoport tábort állítva, korhű ruházatban idézi fel a 16–17. századi oszmán-török katonai múltat, a középkori harcmodort és a végvári életet. Szinte hétről hétre, hiszen állandóan van meghívásuk. Idővel a vendéglátás is bekerült az eljátszott történelem forgatókönyvébe, a kávézás török rituáléját nagyon sokan ismerhették meg a tatai törököktől az elmúlt években.
– Nagyjából 10–15 évvel ezelőtt alakultak meg az első hagyományőrző csapatok az országban. Társadalmi igény volt, talán azért, hogy mélyebben megismerhető legyen a múlt. A legtöbben a magyar történelem különböző korszakaira építettek, mi törökök lettünk. Hogy miért? Azért, mert török nem volt. Nem mondom, hogy könnyű volt a kezdet, fel kellett térképezni szinte az egész középkort, a viseletektől a hadtörténeten át a gasztronómiáig. Történészeket kérdeztünk, és még Törökországból is kértünk segítséget. Most már stabil lábakon áll a csapat. Ami engem illet, nagyon élveztem az elmúlt egy évtizedet, hiszen azt tapasztaltam, hogy az emberek többsége érdeklődő. Ha csak egy ember figyelmét is sikerült a történelem felé irányítani, már megérte. Így már érdemes volt visszavonulnom.
A tataiak jó kapcsolatot ápolnak a Magyarországon működő hagyományőrzőkkel. A Batthyány Lovas Bandérium különösen jó barát, lovas ütközetben például csakis velük vesznek részt. – Kevés az olyan nyílt szívű csapat, mint a körmendi. És ahol Horváth János, Csinaj a kapitány, ott biztosan tudjuk, hogy megáll a ló, és nem lehet probléma – állítják a Gölbasi Vitézei. Bálint Csaba nyughatatlan alkat, általában háromévente munkát, profilt váltott, sok munkahelye volt nyugdíjazásáig, idehaza és külföldön is. Hogy miért költöztek Tatáról Harasztifaluba?
Csaba és felesége, Kata azt mondják, hatvan év felett kellett egy kis frissítés. A család genetikája alapján hosszú kort remélnek, így új alapokra helyezve akarták kezdeni a nyugdíjas éveket. Lányuk korábban Szombathelyre költözött, de ez nem befolyásolta a döntést. Vasban és Zalában is több házat néztek meg, a vásárlásnál egyetlen kikötésük volt: az épület ne legyen vizes. Harasztifaluba többször is visszatértek, végül itt is ragadtak.
– Egy anyuka babakocsit tolt, a cserépen kint ült a macska, az idősek rám köszöntek; ez volt az első pár képem a faluról, ezek belém égtek – mondta Csaba. Hamar beilleszkedtek. Csaba Harasztifalu történetéről könyvet adott ki, ennek második része most készül. De írt már szülővárosa, Tata református gyülekezetéről, az 56-osokról, az 1897-es hadgyakorlatról és érmekről, jelvényekről is. Utóbbiaknak gyűjtője és ismerője, díjazott numizmatikus. Legnépszerűbb kiadványa mégis az Emutenyésztők kézikönyve, amely magyar fordításban Csaba gondozásában jelent meg. Többszöri kiadást ért meg, ma is keresik, hiánypótló kiadvány. Ők maguk is foglalkoztak emutenyésztéssel, az emu vörös húsa jó állagú és finom, az emuolaj pedig a gyógyászatban és a szépségiparban használható hatékonyan.
– Ha ritka dolog kerül eléd, fehér holló száll a válladra. Az én életemben sokszor volt ilyen – mondta zárszóként Csaba. A Harasztifaluban letelepedett tatai házaspár most is készül valamire. Kimeríthetetlen náluk az ötletek tárháza, jó adag lelkesedéssel. Enélkül nem menne.
Kiemelt képen: Bálint Csabáról elhittük, hogy igazi pasa