Forr a must, készül az újbor – Magas cukorfoknak örülhettek a Ság hegyen a gazdák – fotók

Már jó két hete, hogy leszedték az utolsó fürtöket is, éppen ezért, mielőtt lemennénk a pincébe, a közel fél évszázados tapasztalattal bíró szőlősgazdával átbeszéljük, milyen volt az év.

Szélsőséges időjárásban kellett felcseperedni a szőlőnek idén, kora tavasszal a fagy a hegyen található gyümölcsfákat nagyon komolyan károsította, a barack és a szilva teljesen odalett, de tizedelte a hideg a szőlőt is, ám itt akkora baj nem történt, az ekkorra már beérett vesszők megúszták. Még június elején is úgy nézett ki, hogy a szőlő fejlődésében kéthetes elmaradás van, ám ezt júliusra, de főleg augusztusra sikerült ledolgoznia, a fejlettségi szint ekkor már elérte a sokéves átlagot. Annak ellenére, hogy az időjárás szélsőséges volt, átlagos kórtani évről beszélhetünk, a hosszú szárazság a lisztharmatnak ugyan kedvezett, de aki odafigyelt, annak nem volt különösebb gondja vele.

Összességében elmondható, hogy mennyiségre átlagos, minőségre viszont átlagos savtartalom mellett is kiváló termést szüretelhettek a gazdák.

Ság hegyi viszonylatban ugyan nem jelentős a cserszegi fűszeres, az Irsai Olivér vagy a muskotály, de aki annak idején telepített ilyen fajtákat, az most 18-19-es cukorfokokkal szüretelhetett. A hegy fő fajtája, az olaszrizling pedig még ennél is jobb: 19-20-as cukorfokot adott. Mindez záloga lehet annak, hogy az idei évjárat is elfogadható minőségű borokat ad majd, ehhez azonban kellenek még a szakszerűen végzett pincemunkák is, mint amilyen például a kénezés vagy a fejtés. Ezzel el is érkezett az idő, hogy bemerészkedjünk a hordók közé.

Amint a kipréselt szőlőlé forrásba jön, mustgáz keletkezik, amely nem megfelelő körülmények között komoly veszélyt jelent. Egy liter erjedő must csaknem 42 liter szén-dioxidot termel, amely önmagában nem mérgező, mivel azonban másfélszer nehezebb a levegőnél, egy szellőzés nélküli pincéből kiszorítja azt. Aki ilyen helyiségbe megy le, rövid idő alatt oxigénhiányos állapotba kerül, amelynek a jellegzetes tünete a szédülés és a fáradtságérzet. Ezeket az eszméletvesztés, végül a fulladás követheti.

Magyarországon évente mintegy ötven alkalommal riasztják mustgázzal kapcsolatos esetekhez a tűzoltókat, és olykor sajnos már nem lehet segíteni az áldozaton, pedig kellő odafigyeléssel a tragédiák elkerülhetők. Szellőztetéssel megakadályozható, hogy a színtelen, szagtalan gáz veszélyes mennyiségben felhalmozódjon és balesetet okozzon.

Danka Imre pincéje – és ebben hasonlít a térség pincéinek többségére – nincs túl mélyre ásva, márpedig a tragédiák általában a mélyebb pincékben következnek be, egyrészt mert ott már lehajolni sem kell azért, hogy az ember belélegezze a mérgező gázt, sokszor még a lépcsőn se ér le az áldozat, és már megvan a baj, másrészt a mélyben lévő pincéket nehezebb szellőztetni. Danka Imre pincéjének azonban kifejezetten jó a természetes szellőzése, ebben viszont már nem hasonlít a pincék többségére.

Ettől függetlenül az odafigyelés nem árt neki sem, és most sem, hiszen hiába forrta ki magát mostanra szinte teljesen a must, ha figyelmesen hallgatózunk, vagy fülünket a hordó oldalához tapasztjuk, még hallhatjuk, ahogyan pattog a murci, ha pedig megkóstoljuk, pici pezsgést még érezhetünk rajta, vagyis a gázképződés nem állt le. Készül tehát a bor és Danka Imre ígéri, Szent Márton napjára a libasült mellé már lehet inni egy pohárral a Ság hegyi újborból.