Megelevenedett a szombathelyi múzeumfalu a hétvégén

A skanzen előtt szombaton délelőtt libák legelésznek, ha nem ismernénk a helyi jellegzetességeket, azt gondolhatnánk, a madarakat direkt, a kétnapos Szent Márton-napi országos nagyvásár kedvéért terelték ki. Ügyet sem vetnek ránk, és minket is jobban érdekel, hogy mi van a kerítésen túl. Korán van még, nincs tömeg, viszont napsütésből és jó időből bőven akad már most is, és árusokból sincs hiány.

A békéscsabai Szombati János Da Vinci nyílpuskatartójának ötlete nyomán álmodta meg negyven évvel ezelőtt azt a zsúfolásig megrakott ötletes polcot, ami egyetlen mozdulattal alakul át asztallá az árusok közt őgyelgők őszinte csodálatára. Jól megférnek egymás mellett a bőrösök, szőrmések, mézesek, vannak, akik már délelőtt nagyban kínálgatják a portékáikat, mások még csak most pakolják ki a teknőnyi töpörtyűt, meg a tarkabors-bundába öltöztetett hatalmas szalámit. A Kolozsvárról érkezett Csorba Zsuzsa néni eddig minden Márton-napi vásáron árult, széki viseletben kínálja a házi készítésű szőnyegeket, kézzel varrott díszpárnákat most is. Saját munkája mindegyik, kiderül ez abból is, ahogy mesél róluk, egy párnát egy hónapig tart elkészítenie, varrogatni télen jut idő, amikor más dolog nem nagyon adódik.

A cáki Nemes Gergő jóvoltából, már délelőtt száll a hagyományos módszerrel sült gesztenye illata. Három-négy adagot hét-nyolc perc alatt süt meg az apró szemű gesztenyéből, ehhez a sütéshez ilyen való. Átellenben van a Lócsi ház, öt éve már, hogy a tizenkilencedik századi parasztház gazdái az Aranykorúak Sportegyesülete lett. Itt vannak most is, a gyerekekkel papírlibát vágnak és színeznek, a Skanzen dolgozóinak birkapörköltet, maguknak marhagulyást főznek. Az egyesület elnöke, Dobosné Tarlacz Zsuzsanna arról mesél, nemcsak a házat gondozzák, festik át, ha kell, de az apró veteményes is miattuk díszlik minden nyáron. Alig hagyjuk el a színes papírlibákat, ütemes vezényszavakat hallunk, érkezik a Lanciarii Sabariensesa. A késő római kort megidéző katonák a színpad előtt sorakoznak fel, teljesen autentikus öltözékben. Elsőre furcsának hat a római katonák látványa a múlt századi falusi miliőt idéző környezetben, de ne feledjük, Szent Márton katona volt, és annak idején éppen úgy nézhetett ki, mint újkori kollégái most.

Azt is megtudjuk, hogy milyen volt a korabeli harcmodor, meg hogy a köpeny, amit Márton szétvágott, hogy a koldusnak adhassa, annak a felszerelésnek a része volt, ami vagy félévnyi zsoldjába került. Libakészítés van a fazekasműhelyben is, itt persze már agyagból, fortélyokat Udvardi Balázs Tamás, a Savaria Múzeum restaurátor asszisztense mutatja meg. Németh Míra Virág, aki éppen egy agyag bocit próbál megformázni, és anyukája Némethné Dóra már vagy tíz éve, hogy minden évben kijönnek a vásárba, mindig délelőtt érkeznek és módszeresen végigjárják az összes árust, ajándékokat vesznek, aztán ha megéheznek, esznek is valamit, mára libasült a terv – mesélik. Nem csoda, ahogyan megyünk ki a délelőttből, a hagymás krumpli és sült libacomb illata egyre nagyobb teret követel magának múzeumfalu házai között.