Zsámbéky Monika emlékének szentelték a konferenciát a Püspöki Palotában

A Szent Domonkos Rend Magyarországi Tartománya az idén ünnepli alapításának 800 éves évfordulóját. A jubileumhoz kapcsolódva számos rendezvényre került sor országszerte, a programsorozat záróeseménye november 11-én, Márton napján, Szombathelyen volt. Apropóját az adta, hogy a török idők után az első magyarországi domonkos rendház itt alakult meg 1638-ban, a Szent Márton- templom mellett.

A Szombathelyi Egyházmegye és a domonkos rend közös ünnepéhez kapcsolódott a Püspöki Palotában rendezett tudományos konferencia, ahol minden megszólaló megemlékezett kedves kollégájáról, a 2021-ben elhunyt Zsámbéky Monikáról, aki a domonkos rendi és a Szent Márton-kutatások egyik kiemelkedő személyisége volt. Rétfalvi Balázs, a püspöki levéltár vezetőjének köszöntője után egy kisfilm mutatta be Szombathely városát és a püspöki gyűjteményeket.

Lőrincz Zoltán művészettörténész Szent Márton és a kolduló rendek címmel tartott előadást az irgalmasság hét cselekedetének képi ábrázolásait is felidézve. Kostyál László muzeológus a Dorffmaister-kutatásokról beszélt, Tüskés Anna művészettörténész a Duna–Tisza közi Szent Márton-tiszteletről. Tóth Ferenc történész hadtörténeti eseményeket helyezett szent mártoni dimenzióba – köztük az oszmánok 1664-es előrenyomulását, amit Szentgotthárdnál sikerült megállítani, és szólt a grafomán Montecuccoli császári hadvezér leveleiről, aki azt is leírta, hogy a törökök általában Szent Márton napja körül hagyják abba a háborút.

A Szent Márton-templom festményének köpenymegosztási jelenetéről szólva megtudtuk, hogy nem egyedi a magyaros- huszáros ruhába öltöztetett Szent Márton-ábrázolás, mert ugyanez jelenik meg egy francia breviáriumban is. Veress Ferenc művészettörténész a domonkos rend és a Szent vér-kultusz emlékeit idézte fel; megjegyezve, hogy anno tiltották a vitát a ferencesek és a domonkosok között erről a kérdésről, hogy ne szítsanak ellentétet e kérdésben a nép között, mert a megújulást mindenki a krisztusi Szent vértől várta. Prokopp Mária művészettörténész a teljes előadását Zsámbéky Monikának, egykori tanítványának szentelte, bemutatva, hogy miért is volt példakép.

– A 21. században nehéz problémát oldanak meg a nők, akik hivatást választanak, emellett keresztény családban élnek, gyerekekkel. Monika nagyszerűen összeegyeztette a kettőt, kiválóan művelte a szakmáját, nem a fővárosban, hanem „vidéken” egy megyeszékhelyen, mégis országos, sőt nemzetközi szinten, ugyanakkor négy gyermeket nevelt a férjével. Olyan otthont tudtak teremteni, ahol a gyermekeik ki tudták bontakoztatni a képességeiket, a szülők nyugodt munkájához pedig a család háttérként szolgált – hallottuk Prokopp Máriától, aki azt is felelevenítette, hogy Monika építészetkutatásokkal kezdett, a genius loci megfogta őt, és meghatározta szellemiségét, lelkiségét. Kétszer kapta meg az Opus Mirabile (Csodálatos mű) díjat az MTA Művészettörténeti Bizottságától: a Melchior Hefele építésznek (1994) és a Batthyányaknak (2005) rendezett emlékkiállításáért. Zágorhidi Czigány Balázs múzeumigazgató felidézte: 2003-ban volt az első rendtörténeti konferencia Piliscsabán, ahova Zsámbéky Monikával közösen készítettek egy kiállítást a Barokk domonkos kolostorok Magyarországon címmel, akkor vizsgálták a témát először egységként.

Ez elindított egy kutatási programot, ami megalapozott egy domonkosrend- történeti kutatást, ez kötetben most jelent meg a 800. évfordulóra Legeza László és Török Sándor fotóival. A konferencia után tárlatvezetés volt a Püspöki Palotában, majd bemutatták Tóth Ferenc és Zágorhidi Czigány Balázs könyvét, a Szent Márton-templomban műsort adott a Martinus Egyházi és Kulturális Egyesület. A program püspöki szentmisével zárult.

Kiemelt képünkön: Prokopp Mária és András atya a tárlatvezetésen