A biztonságos téli autózás - Még most sem késő felkészülni az évszakot jellemző útviszonyokra

 A hazai autóvezetők a téli gumiabroncsot jellemzően a „sokadik” helyre sorolták, amikor arról kérdezték őket, hogy mi a legfontosabb a biztonságos autózáshoz. Pedig a magyar éghajlati viszonyok között sajnos nincs kibúvó: téli abroncsok nélkül nincs biztonságos téli közlekedés. A téli abroncsok használatát – számos európai országgal ellentétben – jogszabály nálunk még nem teszi kötelezővé, de ne is ezért cseréljük le a hideg hónapokra a nyári szettet, legkésőbb novemberben: a téli gumiabroncsot nem elsősorban a havas úton történő könnyebb haladásra találták ki, hanem arra, hogy a 7°C-nál hidegebb aszfalton is kellő tapadást biztosítson. 

Ennek megfelelően alakították ki a mintázatát és anyagának összetételét. Mekkora nyomás legyen az abroncsokban? A megfelelő érték az, amit az autó kézikönyvében vagy jellemzően a vezető felőli első ajtó környékére ragasztott matricán tesz közzé a gépkocsi gyártója. A kis táblázatban eltérő értéket adnak meg egy-két utasra számítva, jól felpakolt kocsira, dízel-, illetve benzinmotorra, és megint mást, ha utánfutót vontatunk. Tipikus hiba továbbá, hogy a legtöbben elfelejtik a csomagtartó mélyén megbújó pótkerékben ellenőrizni a nyo mást, ebben az esetben egy váratlan kerékcserénél kínos meglepetés érhet bennünket. A pótkereket fújjuk az előírt legmagasabb abroncsnyomásra, az esetleges szivárgás miatt. A rendszeres nyomásvesztés az abroncs, illetve a kerék szerelési hibájára is utalhat: ez esetben forduljunk szakemberhez! A látszólag rendben lévő abroncsok nyomását is ellenőrizni kell havonta legalább egyszer, mondjuk a lakóhelyünkhöz legközelebb eső benzinkúton. Az optimális persze az lenne, ha a teljesen hideg abroncsokban lévő nyomást tudnánk ellenőrizni, például még reggel, otthon egy házi kompresszor segítségével, ugyanis az így mért szám a leghitelesebb a mérés szempontjából. 

Télen, amikor „elszaporodnak” a kátyúk, figyeljünk a vízzel kitöltött úthibákra! Menet közben lehetetlen megállapítani a pocsolya mélységét. Ha megoldható, haladjunk abban a sávban, amelyet az utcai lámpák jobban megvilágítanak. Érdemes egy szombat délutánt rászánni és gyakorolni a havas úton történő közlekedést. Sokan meglepődnek, hogy az autó nem úgy reagál, ahogy „logikus” lenne: például, ha megcsúsztunk, nem a csúszás irányával ellenkező irányba, hanem azzal azonos irányba kell kormányozni az autót a megpördülés elkerülésére. Ha nincs még hó, de szeretnénk némi előzetes tapasztalatot szerezni, érdemes ellátogatni a számtalan vezetéstechnikai tréning valamelyikére. Indulás előtt tisztítsuk meg rendszeresen a fényszórók felületét. Ez az egyszerű mozdulat nagyságrendekkel növelheti a belátható útszakasz hosszát. Tartsunk a kabátzsebben zárjegesedést gátló spray-t. Hasonlóan jó szolgálatot tehet a jégoldó spray a szélvédő és a tükrök megtisztításában. Az utak csúszásmentesítésére használt só nem tesz jót az alváznak, de havi egyszeri alvázmosással megelőzhető a baj. 

Töltsük fel fagyálló folyadékkal az ablakmosó tartályát. Ellenőrizzük az olaj, illetve a hűtővíz szintjét, és az akkumulátor töltöttségét. Ha a szélvédőt vékony jégréteg borítja, ne indítsuk el az ablaktörlőt! Legyen nálunk elakadást jelző háromszög, izzókészlet, elsősegélydoboz, fényvisszaverő mellény (utasonként egy darab az utastérben). 

A vontatókötél és a bikakábel nem sok helyet foglal, de ha szükség van rá, mással nehezen váltható ki – tegyük be a csomagtartóba! A hóakadály miatt lezárt úton várakozó autó motorja óránként 0,7–1 liter üzemanyagot fogyaszt. Ha hosszabb útra indulunk, tegyünk be egy ötliteres üzemanyagkannát a csomagtartóba, sosem lehet tudni. Palackos vizet is tegyünk be a kocsiba egy kartonnal. Váratlan akadály során a víz lesz az első, amit megkívánunk. Szinte mindegy, mennyire óvatosan vezetünk és hogy betartjuk-e a fenti tanácsokat, ha elhasznált, kopott vagy az évszaknak nem megfelelő gumiabroncsot használunk. A téli gumik esetén az ajánlott minimális profilmélység négy milliméter.