Dr. Fehér Adrienn a szülőfalujában lett háziorvos

A Semmelweis Egyetemen diplomázott, aneszteziológiát és intenzív terápiát tanult, majd mégis háziorvos lett.

Mi indította az orvoslás felé?

Falusi családban nevelkedtem a húgommal, de a tanulást mindig fontos értéknek tartották a szüleim. Kulcsélmény volt, hogy hatévesen karácsonykor szenteste megműtöttek a sárvári kórházban. A személyiségem alapattitűdje, hogy rossz érzés tölt el, ha szenvedni látok másokat. Egészségügyi szakközépiskolába jártam, a segíteni akarás mozgatott.

Korábban dolgozott az Országos Mentőszolgálat Központi Mentőállomásán mentőtisztként, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Szívsebészet Intenzív Osztályán, hogy került vissza a szülőfalujába, Ikervárra?

2004-ben költöztünk vissza Vas megyébe. A Markusovszky kórház aneszt-intenzív osztályán dolgoztam, pörgős munka, objektíven, precízen, gyorsan kell reagálni a problémákra, és hamar látja az ember a munkája eredményét; nagyon szerettem. De az első gyermekem születése után nem kapcsolódtam oda vissza, helyette a családi élettel jobban összhangba hozható vidéki létformát választottam, háziorvos lettem.

Milyen ott dolgozni, ahol mindenkit gyerekkora óta ismer? 

Az érzelmi szálak miatt időnként nagyobb kihívást jelentett. Realizálták az emberek, hogy már nem a „kis Adri”, hanem egy új minőségben is részese vagyok a közösségnek, a háziorvosuk is lettem – beleértve a gyerekkori barátokat, az egykori tanáraimat is -, elfogadtak gyógyítójuknak. Tíz év alatt finoman összecsiszolódtunk, hogy orvosként is és magánemberként is harmóniában legyek azzal a területtel, ami egyben az életterem és a munkahelyem is; a gyerekeim – Dávid 14, Ádám 9 éves – Ikerváron járnak iskolába.

Mit szeret a háziorvosi munkában?

Lassúbb dinamikájú szakmai munka, mint az intenzív osztályon volt, nagyobb szerepet kapnak az emberi, pszicho-szociális tényezők, nem mindig egyszerű feltárni a problémák gyökerét. Speciális területe az orvoslásnak, hogy a prevencióra nagy hangsúlyt lehet fektetni annak ismeretében, hogy valakinek milyen kórállapotra mekkora a kockázata. Be tudunk avatkozni akár olyan korai fázisban, hogy megakadályozzuk a betegség kialakulását. A vizsgálat már akkor elkezdődik, mikor valaki belép a rendelőbe, és megtekintem a mozgását, az arcát, bőre színét, teljes egészében az embert. Divatos ma képalkotó eljárásokkal vizsgáltatni magunkat, pedig a leggyakoribb megelőzhető megbetegedések kiszűrése sokkal egyszerűbb eljárásokkal kivitelezhető. A szűrések nagyon fontosak, céljuk az egészségben eltöltött életévek számának növelése. Ez motivált arra, hogy egy pályázat keretében létrehozzuk az Első Vasi Praxisközösséget, ezáltal tudtunk olyan eszközöket beszerezni, amivel szűréseinket még specifikusabbá tudtuk tenni, és csapatként hatékonyabban tudunk dolgozni.

A koronavírus-járvány hogyan változtatta meg a háziorvoslás mindennapjait?

A Covid egy háborús helyzetet hozott létre, életemben nem dolgoztam olyan intenzíven a praxisomban, mint a járvány időszaka alatt, hétfőtől hétfőig, a rendelőben és otthon is – a tesztelésektől, az oltások szervezésén át, a klasszikus háziorvosi feladatokig, mindezt két ápolónővel.

2021 áprilisában Önt nevezték ki Vas megyei kollegiális vezető háziorvosnak, ez milyen többletmunkát adott?

Nagyon sok szervezői, kapcsolattartói feladattal jár együtt, röviden úgy lehet megfogalmazni, hogy a kollegiális vezető egy kapocs a háziorvosok és a különböző hivatalok között.

A Vas Megyei Védelmi Bizottság elismerte a járvány elleni védekezésben részt vevők munkáját. György István államtitkára a megyeházán hatvanhét elismerést adott át, mások közt Önnek is. Mit díjaztak ezzel? 

Mindent megtettünk, hogy a lakosság tájékoztatása megfelelő legyen, és a körzetemben magas legyen az átoltottsági arány. Az életben mindig a rugalmasságunknak, a változó környezethez való gyors adaptációnknak köszönhető, hogy egy helyzetnek milyen kimenetele lesz. Fontos a kommunikáció minősége, meg kell tudni szólítani a betegeket. A tíz éves élő, személyes, jó kapcsolatokat a Covid sem tudta felülírni, ezért eredményes munkát tudtunk végezni a védettség növelése érdekében, és ezt példaértékűnek találták.

Ennyi munka mellett kevés szabadidő marad, de amikor mégis adódik, mivel tölti?

Szeretek kertészkedni, kirándulni, biciklizni a gyerekekkel. Az „én-időben” sportolok: futok, spiningre, aerobicra járok. Napi- heti és havi rend szerint élek, mert sok mindennek bele kell férni az életembe. Így tudom jól működtetni a családi életet és a munkát egymás mellett.