Pitti Katalin a kőszegi Jézus Szíve-templomban adott adventi koncertet - Odafentről segítenek minket

 Pitti Katalin világszínpadok, nagy operák főszerepei után elmegy falusi templomokba, kisvárosi ékszerdobozkába, mint amilyen a kőszegi – mennyire más egyszerű embereknek énekelni, mint a klasszikus opera közönségének? 

– Majdnem ebben érzem magam a legjobban. Nagyon szerettem színpadon lenni, szerepek bőrébe bújni, azokat megformálni és odatenni rendesen, átéléssel, ahogy illik. Ide, vagy bármilyen településre azért megyek, hogy élni segítsek. Úgy állítom össze a műsort, hogy abban fontos gondolatok is vannak. Amit nem tudok elénekelni, azokat elmondom versben. A legszebb munka a válogatás. Hetvenéves vagyok. Mit tehetek én? Ezekben még mindig át tudom adni magamat. A karácsonyváró koncerten – erre az időszakra esik Pitti Katalin születésnapja, december 7-én volt –, sok népdal is megszólalt; az énekesnőből árad a magyarság szeretete. 

– Aki hívő, és hasonlóan gondolkodik, megerősíti, aki nem, azt lehet, hogy elindítja egy irányban. Így vagyunk mind: ha hitelesen hallunk valakitől valamit, az megmozgat bennünket, a lelkünket fordítja, nem hagyja békén az elménket – fogalmaz Pitti Katalin. Korábban a Savaria Egyetemi Központban is oktató volt; közel tíz éven át voltak Szombathelyen énekórái, most a Szegedi Tudományegyetemen tanít dalirodalmat, és vannak órái a tatai zeneiskolában is. Az énekesnőt az „érzelmek papnőjének” is nevezik; a koncerteken halljuk, ahogy a szenvedély belemegy egy-egy sorba, egy-egy kifejezésbe, nagyon felépített minden, a lélegzetvételnek is határozott helye van. Ahogy a mondandó felépül, új dolgok is születnek a pillanatban. A teljes odaadottság látszik, és sejthetjük, hogy nőként is ilyen. 

Öt válás után is tud hinni, bízni. Miből merít erőt?

 – Az Úristentől. Az élet érdekes dolgokat produkál. Amikor teljesen lemondasz valamiről, akkor történik valami, ami megmozgat. És ráfigyelsz: mi ez? Van ilyen. Ha a nő nőnek született, és a férfi férfinak, akkor a nőnek nőnek kell lenni, és a férfinak férfinak. Minket abban is odafentről segítenek, hogy a női mivoltunkat, női erőinket megéljük. Minden kapcsolat, házasság, egy család élete nagymértékben a nő odaadásán, áldozatain múlik. De van, ahol hiába hozol áldozatokat, mert kigúnyolják, kiröhögik, belerúgnak. Egyszer csak rá kell jönni, ha nincs értelme. Döntést mindig úgy hoztam, hogy nem engedem meg senkinek, hogy a hivatásomban gátoljon, hiszen ezért születtem.

 Ha már felismertem, akkor ezzel nekem dolgom van, és visszafelé nem megyek, csak előre. A hivatásomban is nőként vagyok. Egy hivatással rendelkező nőnek szörnyű az élete. Ha a hivatásodban állsz helyt, akkor a családod jajgat, ha a családodban állsz helyt, akkor a hivatásodban mulasztasz el dolgokat. Azt kell megtanulni, hogy amikor itt vagyok, csak erre figyelek, amikor ott vagyok, csak arra. Máskülönben megbolondul az ember. Előfordul, hogy egy nap több helyre kell menni, mindenhova más gondolattal. Például hoznak az órára harminc különböző művet, különböző nyelveken, és még angolul is kell társalogni a hallgatókkal. Az is szükséges, hogy különböző képességű emberekhez megfelelő türelmed legyen. Mert mindig az a cél, hogy aznap a legtöbbet kihozd belőle, hogy ő boldogan menjen el. Ezek néha nagyon nagy áldozatok. Teljesen ki tudok merülni ebben. De egy jót alszom, és már semmi baj, mehetünk tovább. 

Pitti Katalin a saját hitvallását Hamvas Béla szavaival fogalmazza meg: „A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.” – Az emberek el vannak magányosodva. Én azért szoktam beszélni a kínjaimról, mert hátha a másik is beszél az övéiről, megnyílik, és szabadulni tud tőlük egy kicsit – fűzi a bölcseleti gondolathoz. – Én nem vagyok senki ellen, csak megmutatom, mit csinálok. Igen, ez bátorság, és elszántság is. Sírnivaló, ahol ma az emberiség tart. Ma van a legnagyobb szükség a hitedre, az Istenhez való fordulásra. Annyi nagyszerű barátom van, akik ugyanígy gondolkodnak. Az ember megtalálja a hasonlókat, és ők is megtalálnak engem. Munkakapcsolatokból – amikor megszerveztünk ilyen-olyan koncertet vagy jótékonyságban segítettem – tíz-húszéves barátságok születtek. 

Csak azt tudom csinálni, amiben hiszek, ami abba az irányba visz, amerre tartok. Lelki táplálék nélkül nem fekszem le. Nem voltam mindig templomjáró ember, mert ha a mellettem lévő embernek nem volt fontos – mivel csak azt néztem, hogy neki mi a jó –, igyekeztem mindenben őt szolgálni. De most már rohanok a templomba, alig várom, hogy ott legyek. Óriási szükségem van arra a miliőre, hogy mi ott együtt, ahol egy irányban vagyunk. Litérről Veszprémbe járok templomba, és minden áldozás után, ott a helyemen, ahol vagyok, énekelek valamit. Pitti Katalin édesanyja idén nagybeteg volt, rengeteget imádkozott érte. Február óta 24 órás szolgálatban állt mellette. Vesedialízises volt, a nefrológián elkapta a koronavírust. Nem a tüdejét támadta, de elvitték a Covid-osztályra, mert pozitív lett. Két hétig volt bent, negatívan kiadták, de nem tudott lábra állni, nem volt étvágya, sem ízt, sem szagot nem érzett, alig evett. Augusztus végén meghalt, 91 éves korában. 

– Nagy ajándék volt nekem, hogy én lettem édesanyám biztonsága, hogy vele lehettem. Nem kellett utánam kiabálni, hogy Katika!, minden megvolt egy szóra. Pitti Katalin most ott él egyedül abban a házban, úgy fogalmaz: „ágyrajáró”, rengeteget utazik. A pandémia alatt nem voltak koncertek, de online tanított, és az NKA támogatásával elkészítette a Trianon-lemezt, amely a 100. évforduló után tudott megjelenni, mert közbejött a pandémia. Az összes kegyhelyről és minden elszakított országrészből van rajta dal és vers; évtizedek óta gyűjtögette, tudta, hogy egyszer majd kellenek, és most eljött az idejük.