Sipos Istvánné Ildikó óvodája és szülőfaluja szolgálatában egy életen át

Sipos Istvánné életében mindig két dolog játszott fontos szerepet: a településéért való tenni akarás, valamint hivatása. Ezer szállal kötődik falujához és az óvodához: 58 évvel ezelőtt nemcsak egy tősgyökeres mikosszéplaki családba született bele, édesapja a rendszerváltásig a tanács végrehajtó bizottsági titkáraként, azt követően polgármesterként felelt a csehimindszenti óvoda fenntartásáért egészen 2013-ig. Édesanyja szintén az óvoda kötelékében dolgozott, ő volt az intézmény élelmezési vezetője. 

Mint mondja, egészen pici korától kezdve tudatosan készült az óvónői hivatásra. Nagymamájának köszönhetően már gyerekkorában elődje mellé szegődhetett tanulni. A középiskolai évek nyári gyakorlatait – az Entzbruder Dezső Szakközépiskola óvónőképzésére járt – a csehimindszenti oviban töltötte. Miután elballagott, nem is keresett más helyet, rögtön ott állt munkába. Emellett persze folyamatosan képezte magát: a soproni óvónőképzőt levelező tagozaton végezte el. Közoktatás-vezetői diplomáját 2016-ban szerezte meg és mint mondja, legnagyobb boldogsága, hogy ezt szülei, akik 2017-ben hunytak el, még megérhették. 

Ildikó 2005-ig óvodapedagógusként, aztán vezető óvónőként dolgozott egészen áprilisi nyugdíjazásáig. Ő volt az óvoda történetében az egyetlen, aki negyven évet töltött el az intézményben, pályafutásuk is szinte egyszerre, hét hónap eltéréssel zárult le: 2020-ban Csehimindszenten megszűnt az önálló óvoda, ugyanis azt összevonták a gersekaráti és telekesi intézményekkel. Ildikó pedig abban az évben kezdeményezte a nyugdíjaztatását. 

– Vezető még egyszer nem lennék – vallja –, mert nem tudok mindent nem a maximális odaadással csinálni. Ez pedig sokszor a szabadidőm rovására ment. Emellett vannak a vezetői létnek kellemetlen, negatív oldalai is, ez pedig nagyon stresszes. Rengeteg energiát elvesz, mellette pedig pont arra nem jut az embernek ideje, ami miatt ezt a pályát választotta: arra, hogy a gyerekekkel foglalkozhasson – mondja. Hozzáteszi, bár az utolsó évek már nehézségekkel voltak tele, azokat elfelejti, és csak a szép dolgokra emlékezik vissza. Ezt könnyíti, hogy a terheltebb időszakokat kollégái és családja mindig segített számára átvészelni. Arra, hogy munkáját jól végezte, mi sem jobb bizonyíték, mint hogy egykori kis óvodásai csak azért íratták a csehimindszenti oviba a gyerekeiket, mert bíztak abban, hogy Ildi néninél jó kezekben lesznek. 

Édesapja mellett egészen fiatalon bekapcsolódott a település közéletébe – először őt segítve, 2002 óta pedig önkormányzati képviselőként, emellett óvodásaival is állandó színfoltként jelen voltak a két település rendezvényein. Úgy látja, mostanra a falu lakói újra kezdenek egymásra találni. 

Néhány éve rendszeresen tartanak közösségi programokat – falunapot, idősek karácsonyát, gasztronómiai rendezvényeket, adventkor forralt borozást. Egyetlen női képviselőként üde színfoltot visz a testületbe ezen programok ötletével. Az ételek szeretete a magánéletében is erőteljesen jelen van. Kenyeret és süteményeket süt, rengeteget főz, mindent felhasznál, befőz, ami a kertben megterem. 

Szerettei már tudják: ha látogatóba megy hozzájuk, mindig valamilyen saját készítésű finomságra számíthatnak tőle. Szervezkedni mindig is szeretett, és mióta otthon van, még több ideje jut erre. Azonban ezen kívül sem tölti tétlenül az idejét. Amikor csak teheti, kilátogat a természetbe, amire több jó oka is van: egyrészt megörökölt édesapjától egy egyhektáros gyümölcsöst, ahol férjével kertészkedik is, imádnak gombászni, valamint 2018-ban újra megalapította az egykor édesapja elnökletével működő Mikosszéplaki Akác Erdőbirtokossági Társulatot. Így hát nyugdíjas évei sem fognak unalommal telni, teendő lesz bőven ezután is. Úgy érzi, teljes az élete. Igyekszik minél több időt családjának szentelni, gyermekeit szeretné mindenben segíteni, támogatni, amíg csak lehetséges.

Kiemelt képünkön: Sipos Istvánné Ildikó egészen pici korától kezdve tudatosan készült az óvónői hivatásra

Támogatott tartalom