A Bácsmegyey família Vasban

 A Bácsmegyey (Bátsmegyey, Báchmegyey) névből arra lehet következtetni, hogy a família tényleg Bács megyéből eredhetett. Ezt a feltételezést erősíti a választott nemesi előnév is: „párisi és nagy-bácsi Bácsmegyey”. A „párisi”-t olvasva ne a francia fővárosra gondoljunk, ez a földrajzi név nálunk is előfordul. Az 1500-as években a családnak főleg Baranyában voltak birtokai, a török előrenyomulása miatt kerülhettek az ország nyugati és északi vidékeire. Bácsmegyey Simon 1556- ban Szigetvár egyik alkapitánya volt. A török ostromot ebben az évben még sikerült visszaverni, a végzetes támadásra, a „szigeti veszedelemre” tíz évvel később került sor. Az 1556-os ostrom után az előbb említett alkapitány Nádasdy Tamás nádortól a Nyugat-Dunántúlon is kapott birtokokat.

 A Simon név vissza-visszatért a családban. 1634-ben már egy másik Bácsmegyey Simon (talán az előbbi leszármazottja) jutott hozzá a sorokújfalui birtokhoz. A település három generáción át a família központja volt. Ennek szimbolikus jele, hogy a család a polányi templomot választotta ki temetkezési helyül. Simon fia, Ferenc Vas megye alispánja volt. 1697-ben halt meg. Sírtáblája – amely ma is látható a templomban – gyakorlatilag az egész családnak emléket állít. 

A díszes kora barokk síremlék három részből áll. Felül az akantuszlevelekkel körbevett címer mellett két szomorkodó puttót látunk. Mindketten a halálra emlékeztető koponyára könyökölnek. Az elmúlásra és a gyászra utal a homokóra is. A címer fő motívuma a karmaiban nyílvesszőt tartó griff. A középen elhelyezett tábla az elhunyt címeit és tisztségeit sorolja fel. Alul a latin nyelvű zsoltáridézet olvasható, ami magyar fordításban így szól: „Inkább akarok a küszöbön lenni Istenem házában, mint a gonoszok sátraiban lakni. Mert nap és védőpajzs az Úr Isten, kegyelmet és dicsőséget ad az Úr, nem vonja meg javait azoktól, akik ártatlanságban járnak.”

 Eddig két Bácsmegyey Simonról volt szó, de meg kell említeni egy harmadikat is, a sorokpolányi templomban nyugvó Ferenc unokaöccsét. Őt apja 1727-ben kitagadta az örökségből, arra hivatkozva, hogy régen eltávozott az országból, s nincs hír arról, hogy „őfelségének szolgálatában” tartózkodna s a „fiúi szeretetnek” sem mutatja jelét. Mi lehet a dolog mögött? Nem más, mint hogy fia részt vett a Rákóczi-szabadságharcban. Így annak bukása utána neki is bujdosnia kellett. 

Bercsényi Lászlót követve Franciaországba ment. Későbbi sorsáról nem sokat tudni. Valószínűleg sohasem tért haza. A templomnak a család történetében betöltött szerepét jelzi, hogy az 1721-ben a településtől távol élő Bátsmegyey Julianna is így végrendelkezett: „Meghidegült tetemem pedig vitessék az Poiányi Templomhoz, Familiam régi temető helire,” A sorokújfalui kúria az 1700- as évek közepén örökségként a Rumy család tulajdonába került. Ennek ellenére a Bácsmegyeyek még egy ideig Polányban temetkeztek. A famíliára napjainkban csak a templom falába beépített sírtábla emlékeztet. 

A több ágra szakadt nemzetség még hosszú ideig jelen volt Vas megyében, de a XIX. században már Sopron megye, ott is elsősorban Felsőpulya számított a família központjának.