Már csak egy olyan régi ház áll Cákon, ahol egykor híres „kuruzsló” tevékenykedett

A falu hajdani szőlőhegyének tőkesorait a XIX. század végi filoxérajárvány kipusztította, a funkció nélkül maradt présházakat a gazdák ezt követően gyümölcs tárolására használták. Ősztől pedig itt tárolták a környező erdőkben bőven termő gesztenyét. A pincékkel egy időben helyezték műemléki védettség alá a falu egyetlen épségben maradt, földes padozatú, boronafalú, zsúpfedeles házát. 1905-ben még jórészt ilyen épületek alkották a faluképet, amikor Cákon megjelentek a csendőrök.

 A hatóságot egy névtelen feljelentés arról értesítette, hogy a faluban kuruzsló tevékenykedik. A kihallgatások során bebizonyosodott, hogy id. Pontyos János földművelő „régi időktől fogva űzi a foghúzás mesterségét”. A nyomozás igazoltnak találta a szóbeszédet is, amely szerint nevezettet „fogorvosként ismerték a környéken”. A megkérdezettek Pontyost olyan embernek mondták, aki merő lelkesedésből, a lehető legszívesebben, minden honorárium nélkül elvállalta a fájós fogak kirántását. Akadt is páciense elég, mert a fogszuvasodás már a századfordulón országosan, így a Kőszeghegyalján is a népbetegségek közé számított.

 Emberünket a hosszú gyakorlat meglehetősen kiképezte. Páciensei úgy nyilatkoztak, hogy Pontyos a legkényesebb igényeknek is meg tudott felelni. Ősz Károly, a község kanásza megelégedve mondta, hogy neki, amióta Pontyos kihúzta a fájós fogát, semmi baja sincsen. Az is beigazolódott, hogy Pontyos János a foghúzásért soha semmiféle díjazást el nem fogadott, és ellene az általa „kezeltek” semmiféle panasszal sem éltek. A Kőszegi Járásbíróság határozatával Pontyos János megbüntetését mellőzte, de a „közegészség és testi épség elleni tevékenységtől a továbbiakban eltiltotta”.