A kőszegi mozgó fénykép őskora - 110 évvel ezelőtt már rendszeres mozielőadások tartására írtak ki pályázatot

1905-ben a helyi újságban a következő hirdetés jelent meg: „Elektro-Bioskóp kinematográf jön Kőszegre, a legelegánsabb és legnagyobb vállalat a kontinensen. Saját 12 lóerős gőzgép és villamosvilágítás. Előadja a legújabb történeti és az orosz–japán csatákról készült eredeti felvételeket.” A mozielőadáshoz szükséges berendezéseket nagy stráfkocsik szállították. 

Megérkezésükkor az egész város felbolydult, rendőrök tartották fenn a rendet. A ponyvasátorral fedett, a fentiekben hirdetett mozielőadásnak igen nagy látogatottsága volt. Az első mozilátogatók az előadás után úgy nyilatkoztak, hogy felejthetetlen, hajmeresztő élményben volt részük, mozdonyok rohantak a vászonról feléjük, lovak vágtattak egyenesen be a nézőtérre.

 A nézők, főleg a nők sikoltoztak félelmükben, és hanyatt-homlok, otthagyva helyüket, a kijárat felé menekültek. Az 1909. október 10-én megjelent Kőszeg és Vidéke című helyi lapban már az alábbi közleményt olvashatjuk: „Mozgó fénykép előadások láthatók a Mulató termében naponként este 7 órától 10 óráig. Első hely 60 fillér, második hely 40 fillér és a harmadik hely 20 fillér. Gyerekek az első és második helyen a helyárak felét fizetik.” Ugyan a hirdetés naponkénti előadást említ, ekkor még nemhogy naponta, de még minden hét végén sem volt Kőszegen rendszeresen mozielőadás.

 A város vezetősége az 1910-es évek elején pályázatot hirdetett Kőszegen rendszeres vetítésre. Több pályázó közül a megbízást Ludwig Béla nyerte el, aki ezt követően Elektro Bioskóp néven hetente mozielőadásokat tartott a Mulató nagytermében. A helyi újságban minden héten hirdetés jelent meg erről. A mozi őskorában, amikor még némafilmeket vetítettek, az előadás közben muzsikáltak: Kováts városi karnagy hegedült, egy idősebb hölgy pedig zongorázott. 

Zenélés közben fel-felnéztek a filmre és aszerint, hogy milyen jelenet volt az előadásban – így például szerelmi történeteknél lassan, andalítóan, ha valakit üldöztek, akkor pedig gyors tempóban – muzsikáltak. A húszas évek némafilmjeinek is megvoltak a „sztárjai”. Mint például a kitűnő lovas, mesterlövész és ellenfeleit mindig legyőző cowboy, Tom Mix; a némafilmek Greta Garbója, Norma Shearer. Majd a hangosfilm elterjedése utáni időből a mindig elegáns Harry Liedtke, illetve az elragadó Dolores del Rio.

 Nagy sikerük volt a harmincas évek elején a német és bécsi filmeknek is. A húszas évek végéig a Mulató nagytermében csak a vízszintes padlóra helyezték a székeket és a padokat, minden magasítás nélkül. Így a hátrább ülőknek állandóan a nyakukat kellett nyújtogatniuk, hogy valamit láthassanak a filmből. Csak a harmincas években helyeztek emelkedőt az első osztályú helyekre, amit bálok vagy egyéb rendezvények alkalmával kivittek a teremből. A másodosztályú hely padjai, amelyek a vászon előtt voltak, továbbra is az egyenes padlón maradtak. 

Ezt a helyet egyébként rohampáholynak is nevezték. Itt a helyeket nem számozták, a bejáratnál az előadás előtt Ludwig mozitulajdonos állt, a tenyerét tartotta és a gyerekeknek 20 fillért, majd később a hangosfilmnél 30 fillért kellett fizetniük. A gyerekek érkezés szerint, rohanva foglalták el a helyeket. Az első osztályú jegyek kemény kartonból készültek, amit az előadás szünetében összeszedtek, majd a következő alkalommal ismét felhasználták. Így egy jegy évekig forgalomban volt. Egyszeri esetben felhasználható nyomtatott jegyet csak a harmincas évek elején vezettek be. A későbbiekben a vetítőgépet az e célra kialakított helyiségben állították fel, majd a hét többi napjain történő előadással a kőszegi Elektro Bioskópból egy modern, korszerű mozi lett.