Gyönyörködni a világban - Dr. Lenarsich Imre nyőgéri esperesplébános tárlata a Berzsenyi-könyvtárban

Bevezetőjében dr. Baráthné Molnár Mónika könyvtárigazgató kiemelte: a Dr. Lenarsich Imre Helytörténeti és Gyűjteményi Alapítvány elnöke, Szabó Csaba 2019-ben kereste meg először, hogy egy szlovén–magyar kétnyelvű fotóalbumot jelentessenek meg a muraszombati könyvtár együttműködésével Lenarsich művészi fotóiból. Két év pandémia következett, majd 2021-ben Szabó Csaba azzal a kéréssel jött, hogy a Sárváron bemutatott vándorkiállításnak legyen a következő helyszíne a Berzsenyi Dániel Könyvtár. Az igazgatónő felolvasta Széll Kálmán professzor levelét, amelyben szomorú szívvel fejezte ki sajnálatát, hogy fizikai okokból nem tud eleget tenni a meghívásnak, nem tud jelen lenni a megnyitón. 

Amint írta, Konkoly püspöknek is voltak Lenarsich-képei az otthonában, barátjaként látogatta, és mindig megcsodálta a berámázott fotókat, amelyek „szerényebb, szegényebb, de nem boldogtalanabb múltat idéznek, amely közelebb állt Istenhez”. „A mai embernek – relatív jóléte miatt – nincs szüksége Istenre, sőt sokszor azt képzeli, ő maga az Isten” – fogalmazott levelében az orvosprofesszor. „Ennek következményeit megéljük, talán meg is szenvedjük sajnos. Kívánok a nyőgérieknek és a múltat ápolóknak sok örömet, sikert, járványmentes jó egészséget. Ígérem, hogy a szívemben jelen leszek a kiállításon.” Dr. Márfi Gyula érsek tárlatmegnyitójában felidézte saját nyőgéri kötődését: 1969 és1973 között volt káplán a faluban, majd Szombathelyen dolgozott dr. Konkoly István mellett püspöki szertartóként, titkárként, irodaigazgatóként. 

Az Életöröm című, az élet apró szépségeit felfedező és megörökítő Lenarsich-tárlathoz kapcsolódva kifejtette: bennünk magyarokban van valami „hungaropes - szimizmus”, amit azzal is alá lehet támasztani, hogy vannak a Bibliában pozitív értelmű nyelvi fordulatok, amelyeket mi azonban negatív értelemben használunk. A „pusztába kiáltott szó” Izaiás prófétánál az öröm kifejezése, lehet Babilonból hazamenni, a szülőföldre. Számunkra ez azt jelenti, hogy „falra hányt borsó”. Vagy például: Jézus azt mondja, legyünk szerények, ne kürtöltessünk magunk előtt, amit „a jobb kéz tesz, ne tudja a bal”. Ma ezen azt értjük, hogy zűrzavar van. Ha egy fiú későn ér haza, és megszidják otthon, úgy meséli aztán: „Anyám hegyibeszédet tartott.” A most negatív értelemben alkalmazott „köpönyegforgatás” kifejezése is eredetileg pozitív, hiszen Szent Pál valóban megtért a damaszkuszi úton. Ha valamit elrontunk, azt mondjuk, na, erre már keresztet vethetek, pedig a keresztvetés nem erre van. 

A gyermeket váró asszonyra régen azt mondták, hogy áldott állapotban van, ma azt mondjuk: terhes. Az érsek mindezt ellenpontozásként sorolta fel, hogy jól megvilágítsa a különbséget, ami a nézőpontváltásokból ered. Ezzel rámutatott a Lenarsich-képek értékére, ami a világban való gyönyörködés lehetőségét hordozza, a felvételek által megfogott pillanatokon, a mulandóságon túl az örök érvényű felé. Az arcok emberiessége, a természet szépsége, a helyzetek maradandósága azt is dokumentálja, hogy az esperesplébános művészi módon használta a korabeli technikát. A könyvbemutatón pedig megtudtuk: az érsek a Jegyzetek az iszlámról – keresztény szemmel című könyvét a pandémia alatt írta, amikor sok ideje volt, mert nem mehetett sehova. Mivel mindig is foglalkoztatták a világ dolgai, olvasott. Elolvasta a Koránt, méghozzá időrendi sorrendbe rakta az egyébként nem kronológiai rendben szerkesztett fejezeteket. Jegyzeteket fűzött hozzá, és magánkiadású kötetet jelentetett meg. 

Dr. Márfi Gyula elmondta: Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes százat rendelt belőle, miután elolvasta, de csak hetvenet adtak ki, így jött létre a második kiadás, kicsit kibővítve. A könyvet Orbán Viktor miniszterelnök is megkapta, aki az érsek elbeszélése szerint azt írta róla, hogy „ha az Európai Unióban volna kötelező olvasmányok jegyzéke, abban ennek nagyon előkelő helyen kellene szerepelni”. Az érsek Mohamedről és Jézusról mint küldött prófétákról beszélt, összehasonlítva a életüket, tevékenységeiket, értékrendjüket. Jegyzetének gondolatait vallási és politikai nézőpontokból is megközelítette. Szó esett arról, hogy az iszlámban, ahol a nők alsóbbrendű lénynek számítanak, a házasságkötés jogi aktus, nem szentség, nem a menyasszony és a vőlegény köti szabad akaratából egyenrangú félként, ahogy nálunk szokás, hanem a vőlegény és a menyasszony apja. Dr. Márfi Gyula a jegyzetei ismertetésének végére érve a „Veled Uram, de nélküled” sort az István, a király című rockoperából úgy alkalmazta: „Veled, Uram, és pont és ámen.”