Kenyérsütés népviseletben Csepregen

Ezekkel a ruhákkal szinte csak táncházakban és színpadi produkciókban, versenyeken lehet találkozni. Tájmelné Tóth Mária, a rendszeressé váló kenyérsütő workshopok egyik szervezője úgy gondolta, kifejezhetnék a magyar kultúra értékeinek képviseletét azzal is, ha egy ilyen szorgos-dolgos hétköznapon felvennék, egyúttal ünneppé emelve a kenyérsütést. 

A hölgy tűzoltó – sőt a férje, Tájmel Zsolt is az –, ezért az ötletet a kollégái közé is bevitte. – Korábban néptáncoltam, a mostani életembe azonban nem fér bele, de mindig tartottam a népviselet napját, tavaly a tűzoltókkal közösen, most pedig összekapcsoltuk a kenyérsütéssel – mondta Tájmelné Tóth Mária. – Kisebb létszámot vállaltunk, tanulva a korábbi workshop hibájából, ahol harmincan voltak, és nem tudtunk mindenkire odafigyelni, pedig lényeges, hogy mindenkinek jó állagú, finom kenyere legyen. A tűzoltók azért látták fontosnak, hogy Mia kezdeményezésében részt vegyenek, mert a város civil egyesületei közül az ő körük az egyik legaktívabb a hagyományőrzésben. 

– Száznegyven éve őrizzük a saját tűzoltó hagyományainkat, de tagjaink között van zenész, versmondó, színházi ember is, és ez így teljes – mondta Kovács András, a Csepregi Önkormányzati Tűzoltóság elnöke. – Szerettünk volna hozzájárulni ahhoz, hogy felhívjuk a figyelmet a népviselet, a néphagyomány fontosságára, nem mellesleg az egészséges táplálkozásra, hiszen itt újra előkerül a kovászos kenyér, örülünk, ha ezt tudjuk patronálni, segíteni. A hölgyek dagasztottak, aztán együtt csárdást táncoltunk. A 70-es, 80-as években nagyon sok bál volt a művelődési házban, nem most tanultuk meg, hogyan kell a nőket táncba vinni. Idén lesz egy jubileumi ünnepségünk július 23-án, délelőtt a szakmai hivatalos rész, délután a civilek bevonásával tartunk rendezvényt, aminek szintén része lesz a tánc, este zárt körű bált tartunk. A tűzoltók táncolni is jól tudnak, amint minden mást is, ott megint lesz lehetőségünk csárdást járni, keringőzni – fejtette ki az elnök mosolyogva.

 A népviselet napján tizenhét hölgy vállalkozott a kovászoskenyér-készítésre, ez tizenhét kenyeret jelent: ennyit gyúrtak, dagasztottak, kelesztettek, hajtogattak, hogy elsajátítsák az alaptechnikákat. Egyet sütöttek meg helyben a művelődési ház régi sütőjében, a többit a résztvevők hazavitték, a tésztát otthon tovább hajtogatták, formázták, végül kisütötték, és megették.