A veleméri templom megmentői

A Szentháromság tiszteletére szentelt templom pontos építési idejét nem tudjuk, csak annyi biztos, hogy a falképeit Johannes Aquila 1377–78-ban készítette. Velemér a 16–17. század fordulóján protestánssá lett, az épületet is ők használták. 1732- ben a templom ismét a katolikusok birtokába jutott, de csupán néhány híve volt, a falu lakói reformátusok maradtak. Velemér – amely az egyházi igazgatás szempontjából korábban önálló plébánia volt – az 1800-as évek elején Kerca filiájává vált. Ma az Őrségi Római Katolikus Egyházközséghez, illetve az őriszentpéteri plébániához tartozik.

 A hívek nélküli templomot az 1800-as évek első felében már egyáltalán nem használták, ezért romossá vált. Az, hogy mégis megmenekült (mai kifejezésekkel élve), a civilek, a sajtó és a tudomány emberei közös munkájának köszönhető. A Komárom megyei Ógyallán született Gózon Imrét 1854-ben választották meg a szentgyörgyvölgyi református iskola tanítójának. Gózon sokoldalú ember volt, mielőtt tanító lett, Latabár Endre társulatának tagjaként a színészettel próbálkozott. Emellett cikkeket írt, sőt La Fontaine és Kotzebue egy-egy drámáját is magyarra fordította. 

Érdeklődött a régmúlt után, Rómer Flórissal, a „magyar régészet atyjával” is így került kapcsolatba. A veleméri templom történetében a fordulat 1863-ban következett be, amikor Gózon beszámolója után Rómer személyesen is felkereste a helyet. Meggyőződött róla, hogy olyan értékről van szó, amelyet érdemes lenne megmenteni. A templom megóvása érdekében Hajas Károly Kercán élő mérnök tette meg az első gyakorlati lépéseket. Az épületre saját költségén erős tölgyfa ajtót csináltatott, hogy onnan a „csintalan apró hadat kizárja”. Hajas gyermekkorát a Velemérrel szomszédos Szentgyörgyvölgyön töltötte, így még abból az időkből ismerhette a helyet. Apja, aki református lelkész volt, 1835-ben került a kercai gyülekezet élére. Fia földmérő mérnök lett, s 1905-ben bekövetkezett haláláig Kercán élt. 

Az általa készített térképek a Vas megyei települések történetének fontos dokumentumai. Az ő munkája többek között Velemér határának 1868-as igen részletes – minden épületet, minden földparcellát ábrázoló – felmérése is. Valószínűleg ma is azon az ajtón lépünk be a templomba, amit annak idején Hajas csináltatott. Rómer Flóris, a tudós pap, az akadémia tagja felismerte, hogy a templom megmentéséhez különböző felekezethez tartozók együttműködésére van szükség, s ennek nyilvánosan is hangot adott. A Vasárnapi Újság egyik 1863-as számában a következőket írta: „Fogjon össze vallási tekintet nélkül az Őrség összes magyarsága, hiszen az emlék magyar emlék s így minden valódi magyar előtt szent is.” A reformátusok és a katolikusok közötti összefogás ebben az időben még egyáltalán nem volt magától értetődő dolog. 

Horváth Ferenc 1866 és 1871 között Szentgyörgyvölgyön volt káplán, majd 51 éven át Kercán plébános. 1910 táján ő írta meg először a veleméri templom történetét. A nyomtatásban soha meg nem jelent mű sok fontos információt tartalmaz. Visszaemlékezik a Rómer Flórissal történt találkozásaira is. Nem mondott ellent neki, de a protestánsokkal soha nem tudott megbarátkozni. A visszaemlékezésben Gózon szerepét sem tudja megkerülni, de őt lekicsinylően „dilettáns régésznek” nevezi. Az ajtó készítését Rómer többször megemlíti írásaiban, feljegyzéseiben. Szenczy Ferenc püspök még 1863 őszén új tetőt készíttetett, így a falképek már védve voltak. A templomról a korabeli lapokban több tudósítás is megjelent. 

Rómer Flóris cikkeit az akkori legnépszerűbb lap, a Vasárnapi Újság közölte. Beszámolt a lap hasábjain például arról is, hogy 1863 tavaszán azoknak a tudósoknak, akik Velemérre utaztak, hogy megnézzék a templomot, a freskók vizsgálata közben az eső a nyakába csurgott. A sajtóban megjelentek felkeltették az érdeklődést a többi környékbeli régi templom iránt is. Az akadémia Stornó Ferencet bízta meg azzal, hogy a veleméri és a bántornyai képeket lemásolja. Rajta kívül több neves „festész” is a helyszínre utazott. Telepy Károly például a Nemzeti Színháztól kapott megbízást arra, hogy tanulmányozza a régi viseletet. Hasonló volt a célja Vízkeleti Bélának is, aki történeti tárgyú illusztrációkat készített.