Miért volt emlékezetes a 45 évvel ezelőtti Savaria Napok és az Iseumi Varázsfuvola-előadás? - fotók

Ezek közé volt sorolható a nyári egyetem, a textilművészeti biennálé, a színházi kamaraestek, no meg az Iseumban megrendezésre kerülő Varázsfuvola díszelőadása is. Ez utóbbinak évről évre az Iseum adott otthont. 45 évvel ezelőtt, 1977-ben Mozart operájának jubileumi 15. előadására készültek a vasi megyeszékhelyen. És nem csak emiatt az évforduló miatt volt jelentős az azévi "karneváli" előadás, hanem amiatt is, hogy ekkor kezdett megszépülni Szombathely belvárosa, beleértve az Iseum környékét is.

Mielőtt ismételten felcsendültek volna Isis templomában a Varázsfuvola örökszép dallamai, Szombathely gőzerővel készült az ünnepnapokra. Az 1977-es játékokra megszépült az Iseum környéke. Az egykori Isis-szállodával szemben ekkor fejezték be az építők a szentély fogadóját. Ezzel új bejáratot kapott Szombathely egyik legérdekesebb látnivalója. Az épületben könyvárusító pavilon, múzeumi emléktárgyakat árusító üzlet és büfé is helyet kapott.

Azaz az Iseum kilépett az építés miatt ideiglenes jelleget mutató környezetéből: a deszkapalánk helyett egy sokkal világosabb, a megújulófélben lévő belváros hangulatába is beleillő virágköntös fogta körbe a római emlékhelyet. A terepegyengetést és a parkosítást a Kertészeti és Parképítő Vállalat végezte, a Varázsfuvola első előadására újjávarázsolva a teret.

Ez idő alatt épült az Iseum szomszédságában a városháza is, amelynek munkálatai már a második szintnél tartottak. Állt már a kúszó-daru, amelynek érkezése egyben az építkezés meggyorsulását is jelentette. Középmagas házaival a Tolbuhin út (ma Szent Márton út, Thököly utca) vezetett ide. A közvetlen közelben épülő áruházzal együtt egy modernebb városkülső fogadta az ide érkezőt.

Magára a díszelőadásra visszatérve: a közönség az évek múlásával egyre jobban megkedvelte a mesejátékot, már hetekkel korábban elfogytak a jegyek az előadásokra. Abban az évben is Huszár Klára állította színpadra az operát. Annak ellenére, hogy már napokkal korábban kész volt a színpadkép, a világítás és a díszlet, a próbákat mégis inkább a Művelődési és Sportházban tartották a borús, hűvös időjárás miatt. 

A népszerű magyar énekesek (Lehoczky Éva, László Margit, Külkey László, Ötvös Csilla, Sólyom Nagy Sándor, Déry Gabriella, Szabó Anita) mellett NDK-beli szólisták (Rolf Tomaszewski, Eberhard Büchner, Jürgen Freier) kapták a főbb szerepeket. A hagyományoknak megfelelően a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar, az Erkel és a Haladás Kórus segítette a zenei produkciót. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ balettiskolája Blatt Lászlóné irányításával készült fel a táncjelenetekre. Az előadást Koródi András vezényelte. A Kossuth-díjas érdemes művész eredeti szépségében, árnyalt gazdagságban szólaltatta meg Mozart csodálatos muzsikáját, különösen a nyitányt lehetett rendkívül meggyőzőnek érezni, a jó és a rossz örök küzdelmének virtuóz ábrázolásával, a világosság örömittas szeretetével.

A szombathelyi jubileumi előadás egyben országos évfordulót is ünnepelt, hiszen akkor éppen száz esztendeje, 1877-ben mutatta be először a Nemzeti Színház.