Tojással, rizzsel vagy túrós tésztával - Belecsaptak a lecsóba a szombathelyi piacon - fotók

A jó lecsó alapja a jó kenyér: házi készítésű, vastag kérgű, amely alkalmas a tunkolásra – vallja Lancsák Károly mesterszakács, aztán gyorsan felsorolja azt a három hozzávalót, amely nélkül nem lecsó a lecsó: hagyma, paprika, paradicsom. Az igazi magyar fogás számtalan módon elkészíthető, a pénteki ételbemutatóra ő kétféle receptet választott: egy klasszikus, szalonnás, valamint egy cukkinis-padlizsános variációt. Elárulja: ötven percnél tovább nem kell főzni, úgy az igazi, ha a hozzávalók még ressesek, azaz kicsit ropogósak. Túl sok fűszert sem igényel, a són kívül legfeljebb még egy kis pirospaprikát használjunk. Lancsák Károllyal beszélgetünk arról is, érdemes télire eltenni e kedvelt fogást: ehhez a befőttesüvegeket töltsük háromnegyedig, majd lezárás után, meleg vízben fordítsuk őket fejre – a zsír képez majd rajta egy réteget, amelytől tartóssá válik. Magában, hússal, körettel is felhasználható.  

Összesen három helyszínen várták ételbemutatóval az érdeklődőket a szombathelyi vásárcsarnokban péntek reggel. Sok standnál kínálták a lecsó alapanyagait is: a paprika kilója 499 és 600, a paradicsomé 500 és 700 forint között mozog. Gaál Vilma épp egy méretes zacskónyi paprikát tesz a kosarába, amikor találkozunk. Úgy két kiló körül van, mindből lecsó készül. Ennyi nekem két hétre elég, de mindennap meg tudom enni – mondja. Aztán még elárulja: a klasszikus, szalonnás-hagymás-paradicsomos-paprikás változatban szereti a legjobban, csak sót tesz rá, mást nem. Barátnője, Draskovits Istvánné is legalább hetente egyszer készít lecsót, de ezúttal piros paprikáért jött a piacra: töltve, főzeléknek ezt szeretik a legjobban. 

Most kezdődik igazán a lecsószezon. Régen tízkilónként vitték a hozzávalókat, ma már kevesen teszik el télire, inkább csak frissen fogyasztják – osztja meg tapasztalatait Horváth Zoltán őstermelő, aki egyebek mellett egy folyton érő fajta, nagyon finom, édes paradicsomot árul. Akad is munka vele bőven: kötözgeti, öntözi, és ha szükséges, tápanyaggal látja el a palántákat. Nem is titkolja, mindenféle formában szereti a lecsót: hagyományosan tojással, túrós tésztával, tarhonyával, rizzsel, kolbásszal. Nem véletlenül tartja a mondás: a lecsó az lecsó, de ezer arca van.