Szenzáció volt: amikor Rembrandt Szombathelyen járt - fotók

Rembrandtnak tavaly év végén legtöbbször az Éjjeli őrjárat című híres festménye került fókuszba a híradásokban. Előbb beigazolódtak a korábbi sejtések, azaz felfedezték Rembrandt vázlatait a nagy festmény alatt. Majd az amszterdami Rijksmuseum tette elérhetővé honlapján a fent említett mestermű hatalmas méretű, lélegzetelállítóan részletgazdag fotóját, a 717 gigapixeles képet. Ezzel egyidőben megkezdődött a mű több évesre tervezett restaurálása. Idén januárban pedig kiállításon mutatták be Rembrandt felemelkedését a frankfurti Städel Múzeumban, ahol a világhírű festő 60 művét tették közszemlére.

Ritka alkalom, hogy klasszikus festő alkotásaival találkozhatnak a vasiak a megyeszékhely valamelyik kiállítóhelyén. Ilyen rendkívüli csemegét kínált 35 évvel ezelőtt néhány héten át Szombathelyen a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ kiállítóterme, ahol a Holland Nagykövetség anyagából állították ki Rembrandt 23 rézkarcát és 70 krétarajzát.

A 17. századi németalföldi mester - akárcsak Dürer jó száz évvel korábban - nemcsak festőként, hanem grafikusként is maradandót alkotott. Már az 1620-as évektől végig kísérik munkásságát a rézkarcok, a kréta- és tollrajzok.

A Szombathelyen kiállított kollekció jelentős része bibliaillusztráció volt. A Krisztus életéből vett jeleneteket a részletes, hiteles környezetrajz, a fény és árnyék játékának mesteri kidolgozása jellemezte. Hasonlóan aprólékos ábrázolásmóddal találkozhattak a látogatók azon a néhány tájképen, melyek talán kevésbé ismert oldaláról mutatták be a művészt. Amszterdam határában elnyúló mezők; távoli tornyok, házikók, a tengerparton magasodó szélmalmok hosszú sora, s a kikötőben nyüzsgő asszonyok idézték a korabeli Németalföld hangulatát.

Mint ahogy festői, úgy grafikusi tevékenységének is legkiemelkedőbb alkotásai voltak a portrék, amelyek ugyancsak ott voltak az MMIK rendkívüli kiállításán. Arcképek, karosszékben ülő és ablak előtt álló figurák, testtartással is jellemzett egészalakos portrék. Gyakori modell volt Rembrandt első felesége, a fiatalon meghalt Saskia, illetve a festő maga. Önarcképeinek hosszú sorából egy életút bontakozott ki. A jegyet váltók Láthatták őt fiatal, ünnepelt művészként, lelkesen a rajzasztal fölé hajolva, majd egyre fáradtabban, egészen az elmagányosodott, szegény öregkorig.

De nemcsak az önarcképek utaltak a festő érdeklődésének és életkörülményeinek változására. A vasi megyeszékhely kiállítására kilátogatók is meggyőződhettek arról, hogy Rembrandt kezdetben gazdag holland polgárok megrendelésére készítette portréit. Pompázatos ruhák, beállított pózok, fennkölt arckifejezések őrizték az utókornak a maga erejéből meggazdagodott büszke németalföldi kereskedő, a jólétben dúskáló nagypolgár alakját. A későbbi években azonban - egyéni tragédiájával párhuzamosan - a festő érdeklődése egyre inkább az elesettek, a dúsgazdag társadalom számkivetettjei felé fordult. Rongyos kéregető, néger szolga, palacsintát áruló asszony, üres tekintetű koldus, székében erőtlenül lehanyatló öregember ekkor már a legkedvesebb modelljei voltak. A vallási témájú rézkarcok részletes kidolgozásával ellentétben ezeknek a rajzoknak a nagy része valószínűleg „csak" tanulmány, vázlat volt egy később elkészítendő remekműhöz, vagy egyszerűen csak ujjgyakorlat. A mester keze azonban néhány odavetett vonással is remekül jellemezte tehetségét.

Rembrandt grafikái 1987. szeptember 10-ig voltak láthatók Szombathelyen, az MMIK második emeleti kiállítótermében. Mondanunk sem kell, hogy a ritkaságszámba menő kiállítás rendkívül népszerű volt, a megyéből szép számmal látogatták.

Legutóbb idén tavasszal örülhettek a szombathelyi Rembrandtot kedvelők, amikor is Az én Rembrandtom című kivételes dokumentumfilmet vetítették a Savaria Moziban. A film rendezője Oeke Hoogendijk, Az új Rijksmuseum című, 2014-es, több díjat is elnyert film alkotója. Az én Rembrandtom feltárta mindazt, miért is különleges a holland festőóriás munkássága, a munkái a mai napig miért képesek rabul ejteni a közönséget.