Ásatás a vasvári Szent Mihály-dombon: előkerült a káptalani templom eddigi legnagyobb kődarabja - fotók

Második szezonja van a tavaly több mint hetven év után újraindult  régészeti ásatásnak a Szent Mihály-dombon. A cél a sok évszázada elpusztult káptalani templom maradványainak feltárása.   

A szőlőhegyen, a Kisköves-hegyi részen ásnak, a gödrökben egyetemisták tisztogatják mindazt, amit a földrétegek kiadnak; nem sok lelet van, mert a valaha volt káptalani templom kődarabjaiból sokat már megtaláltak a pár száz méterre lévő templom alapjában. Itt annak lehet örülni, hogy most került elő az eddigi legnagyobb kődarab és egy újkori kereszt. 

Zágorhidi Czigány Bertalan, a Pázmány Péter Katolikus Tudományegyetem Régészeti Intézetének doktorandusz hallgatójával és Kolonits László régésszel, a Savaria Múzeum munkatársával találkozunk a Szent Mihály-dombon, ahol az egykori vasvári káptalan Szent Mihály-temploma állt, amelynek története valószínűleg a 11-12. századig nyúlik vissza az írott források szerint. 

A kutatást a Vasvári Helytörténeti Múzeum igazgatója, Zágorhidi Czigány Balázs kezdeményezte, aki maga is gyakran ás és lapátol itt, hogy segítsen a fiának és az egyetemista régészhallgatóknak, meg persze hajtja a kíváncsiság, hogy mit lehet megtudni a templom régi és mai valóságáról, amiről számos történetet ismer. A megye valamennyi hivatalos iratát itt állították ki anno a káptalani templom sekrestyéjében, ezek jó része jelenleg a püspöki és a megyei levéltárban található. Az egyik nyitott gödörben most a sekrestye alapjait keresik a régészek. Az iratok a 12-13. századtól itt voltak 1578-ig, amikor országgyűlési határozat született arról, hogy át kell telepíteni a török veszély miatt Vasvárról Szombathelyre.  

- A káptalani templomról mindenki tudta, hogy itt volt, de gyakorlatilag semmi nem maradt belőle, maguk a vasvári polgárok hordták szét a köveit a 18. századtól a 20. századig, olyan tökéletes munkát végeztek, hogy még a fundamentumgödrök is ki vannak takarítva a legalsó rétegekben – mesélte Zágorhidi Czigány Balázs a Vas Megyei Értéktár Bizottság látogatóba érkezett tagjainak. -  1948-ban Járdányi Paulovics István régész kutatott itt, aki a domonkos atyák hívására jött Vasvárra, és készített egy vázlatos alaprajzot, amely szerint egy háromhajós, kéttornyú templomról lehet szó.  

Zágorhidi Czigány Bertalan régész doktorandusz hallgató elmondta, hogy már tavaly kiderült: nem teljesen pontos, amit Járdányi Paulovics rajzolt. Háromhajós volt a templom, de nem páros tornya volt, hanem csak egy. Nyugati bejárata volt, és lehetett egy déli kapuzata is. Új szelvényt nyitnak idén olyan helyen, ahol Járdányi Paulovics nem ásott, szeretnék megtudni, hogy milyen volt a torony kialakítása. Mára az is világossá vált, hogy a templom nagyobb volt, mint amekkorára az 1948-as vázlatból következtetni lehetett.  

Mivel a domb földjét nagyon megbolygatták a kőkitermelő helyiek az utóbbi kétszáz évben, csontvázak előkerülésére nem nagyon számítanak, pedig lehet tudni, hogy a Nicky család egyik ősét itt temették el valamikor a 15. században.  

- A család tett egy mise alapítványt, amit a szombathelyi székeskáptalanban egészen az első világháborúig minden évben el is mondtak – mesélte Zágorhidi Czigány Balázs. - Az első világháborús infláció vitte el az alapítványt. De a Szent Mihály-dombon temették el a 13. század végén élt Mochia Komest is a feleségével együtt, aki Olaszfán volt birtokos, és az összes birtokát a vasvári káptalanra hagyta. Azt írta, hogy itt szeretné várni a „feltámadás trombitaszavát”, megvan az oklevél 1298-ból. Egy helyi család feljegyezte, hogy a 19. század végén innen még márvány sírkövet vitt el egy szombathelyi kőfaragó. Tavaly került elő egy ép sír, de az a romok között volt, egy 18. századi remete sírja.  

A múzeumigazgató azt is elmondta, van arról feljegyzés, hogy a romtemplom körül a 18. században remeték éltek. A szájhagyomány szerint az utolsó remetét a helyi betyárok üldözték el innen, mert gyülekezőhelynek használták a dombtetőt. Egyesek tudni vélik, hogy a rablók a remetét megölték, és megnyúzva kifektették a templom küszöbére.