Hogyan működik a komposztvécé? Kik azok a komposzttestvérek? - Erről is szó volt Kőszegen - fotók

Régóta elérhető, mégis kevesen tudnak a komposztvécé (száraz toalett) létezéséről, pedig tökéletes választás lehet ott, ahol nincs kiépítve a csatornahálózat, és időről időre szippantós kocsit kell hívni, vagy ahol ritkán van szükség vécére. A toalett – tulajdonképpen egy fából készült trón, benne 18 literes rozsdamentes fedeles vödörrel és forgáccsal feltöltött forgácstartóval – működését egy tapasztalt használó, Horváthné Korom Zita magyarázta el. 

– A vödör aljára forgácsot teszünk. Miután az ürülék belekerül, annyi forgácsot vagy cellulóztartalmú falevelet kell rászórni, amennyi ellepi. A bomlás során így nem képződik metán, nem lesz szagos a végtermék. Amikor megtelik a vödör, ki kell önteni egy külön komposztálóba, ahol szellőzni tud. Egy-két év múlva a komposztált végtermék a steril és szagtalan humusz – mondta, hozzáfűzve, hogy ha valaki szkeptikus, de kipróbálná a komposztvécét, kölcsönözhet is az Írottkő Natúrparkért Egyesülettől.

Illés Péter a komposztpultnál mutatta be, mi minden komposztálható: zöldhulladékok, ételmaradék, fűnyesedék, falevél, ágak. – Elkezdjük rétegezni, fontos, hogy laza, levegős legyen, hogy korhadás és ne rothadás menjen végbe. Ha az ember nedvesen tartja, árnyékos helyen 8-12 hónap alatt megérik – hallottuk tőle. Az előnyöket is sorolta: csökken a kukába kivitt hulladékmennyiség, pénzt spórolunk, nem kell virágföldet venni, tápanyagot adunk. A jó komposzt sötét színű, földszagú – giliszták, ezerlábúak, ászkarákok dolgoznak rajta. A pajort, csimaszt dobjuk ki belőle – tanácsolta –, azt a rigók megeszik a gyepről.

Az élelmiszertudatosság témájában Balázs Borbála az ember és táplálékának történetéről beszélt: milyen élelmiszereket fogyasztottunk az évezredek alatt, hogyan viszonyulunk ma a táplálékunkhoz, érintve az élelmiszerfüggőség témáját, késztetéseink örökségét is. – Étkezzünk minél sokszínűbben, tartsuk szem előtt, hogy a természet körforgásának mi is részei vagyunk, ne fosszuk ki teljesen, amit ad. Figyeljünk arra, milyen étel tesz jót nekünk, testalkatunkat, allergiáinkat, genetikai örökségünket is számításba véve – ehhez állítsuk be táplálkozásunkat. 

Évszaknak megfelelő terményeket fogyasszunk, ne Hollandiából érkező paradicsomot januárban. Kevés húst együnk – ha kívánjuk, akkor viszont ne álljunk ellent. Annyit vásároljunk és főzzünk, amennyit megeszünk: nincs szükség a gyűjtögető, felhalmozó hörcsög-mentalitásra. Együnk minél több nyers zöldséget, gyümölcsöt. Ha lakótelepi lakásban lakunk és csökkenteni szeretnénk az ökológiai lábnyomunkat, adjuk át olyannak az ételmaradékot, aki komposztál, így lehetünk komposzttestvérek.  Ha almánk van, préseltessünk saját almalevet. Támogassuk a biotermesztést – a nagyipari földművelés fenntarthatatlan, annyira kiszipolyoztuk a talajokat – javasolta.

Az Írottkő Natúrpark már másodszor hívta a natúrparki települések lakóit: ha van olyan gyümölcsük, amelynek a fajtáját nem tudják beazonosítani, vigyék el, és a Göcsej Természetvédelmi Alapítvány munkatársaival együtt megpróbálják beazonosítani. Pénteken több mint húsz zacskóban sorakozott alma, körte a szakértők asztalán. A környékbeli kerttulajdonosok terményeit Zalában gyümölcsfajtákkal foglalkozó amatőr pomológusok ülnek majd össze, hogy meghatározzák a fajtákat, változatokat. A húsvéti rozmaring almát, a Károly-körtét például felismerte Darázsi Zsolt, de, mint mondta, sok a rejtély, hiszen ebben az évben a szárazság miatt teljesen más alakot is felvehet egy-egy gyümölcsfa termése.

Propolisz-tinktúrát, méhviaszos krémet, stresszoldó méhviasz-gyertyát láttunk és finom, kesernyés utóízű gesztenyemézet kóstoltunk a kijáratnál az egyik helyi méhészet jóvoltából és a környéken őshonos gesztenyének köszönhetően.