Rubin diplomát kapott dr. Széll Kálmán professzor

A régi Vas megyei történelmi családból származó, Herényben élő dr. Széll Kálmán 1926-ban született ikerpárban Tamással. Budapesten végezte el az orvosi egyetemet, utána visszatért Vas megyébe, a Markusovszky kórházba. Egyike volt Magyarországon az aneszteziológia és az intenzív terápia meghonosításának. Első szombathelyi orvosként kapta meg a Köztársasági Érdemérem Tiszti Keresztjét 1992-ben.

A professzort – aki nem mellesleg Szombathely Díszpolgára – az elmúlt hetven évről kérdeztük, amit a rubin diplomával ismertek el.

– Hetven év! Két emberöltő! Visszatekinteni is nehéz, mert zsúfolódnak az emlékek. Látom magamat az egykori avatáson, ahol a szüleim nem tudtak jelen lenni, mert nem volt az útiköltségre pénzük. De az ideggyógyász Tanka házaspár, akiknek fiával együtt jártunk, megszántak, meghívtak vacsorára, én pedig boldog voltam, tele munkakedvvel és hivatástudattal – idézte fel Dr. Széll Kálmán. – A Markusovszky kórház szinte egyidős velem, mert születésem évében fogadta el a közgyűlés a kórházépítést. Betegként 93 éve – egy mandulaműtét miatt négyéves koromban –, medikusként 75 éve, 1947-ben léptem be először a kórházba, azóta összeköt vele a sors és a hivatásom. Hihetetlen visszagondolni a kezdetekre, a háború utáni primitív viszonyokra, mikor még fehér köpenyre se telt mindenkinek, és a bemosakodó szappant spárgával kellett a csaphoz rögzíteni, hogy el ne lopják, mert szappant is nehezen lehetett kapni. Akik akkor születtek, már nyugdíjasok…

A professzor a személyes emlékein kívül a szakmáról is beszél:

– A mai orvoslás merőben más, mint a régi. A diagnosztikában és gyógyításban a technika és a korszerű gyógyszerek dominálnak. Az orvostudomány egyre kisebb szakmákra oszlik. Ez segíti a tudományt, de egyrészt rontja azt a szemléletet, hogy minden betegségben az egész ember teste és lelke beteg, másrészt szükségképpen az orvos és beteg „intim”, személyes kapcsolata sérül. Ma nem egy orvosnak vannak betegei, hanem egy betegnek sok orvosa. Én a háziorvos szerepét nagyon fontosnak ítélem. Sok jel mutat arra, hogy miközben a technika fejlődik, a humanizmus csorbul. Ez nem az orvosok hibája, hanem a fejlődés terméke. Én azonban bízom abban, hogy minden nehézség ellenére a mai orvos is humánusan közelít, és magáénak érzi a betegét. Betegként nekem csak jó tapasztalataim vannak.

Hogy mit hoz a jövő? Dr. Széll Kálmán szerint kiszámíthatatlan. Szent Györgyi Albert jut eszébe, aki az első biokémia órán arról faggatta a hallgatókat, hogy mi az orvoslás célja? Türelmesen hallgatta a válaszokat, végül azt mondta, hogy ez mind igaz és szép, de az orvostudomány végső célja mégiscsak az, hogy előállítson egy olyan embert, aki meg sem betegszik. Ő ebben bízott.

– Az én időm lejárt, de minden nehézség ellenére én is ezzel a reménnyel nézek a rubin diplomámra és a jövő elé. Hálát adok Istennek, akit mindig magam mellett éreztem, és sok harc és nehézség ellenére hosszú és sikeres életet tudhatok magam mögött – fogalmazott a 96 esztendős professzor.