Túlélte a mellrákot a vépi Süle Viktória - Segítő szándékkal mesélte el a történetét

– Egészségügyi alapvégzettségem van: általános ápolói és felnőtt szakápolói, mindig figyeltem magamra, rendszeresen végeztem önvizsgálatot, annak ellenére, hogy nem tudok róla, a családunkban előfordult volna emlődaganat. 2017 januárjában egycentis csomót tapintottam ki a jobb mellemben. Nem mentem azonnal orvoshoz, hátha elmúlik – ez hiba volt. Március környékén már a kolléganőim mondták, irány a mammográfia, akkor végre bejelentkeztem. Mivel már volt tünetem, a mammográfia mellett ultrahangos vizsgálatot is végzett a doktornő, és ott helyben vázolta a jövőt: rosszindulatú az elváltozás, de remélhetőleg még időben jöttem. Műtétre lesz szükség, a daganatszövet elemzése után indokolt lehet a kemoterápia, utána a sugárkezelés és az antiösztrogén hormonterápia. 

- Később derült ki, hogy az enyém hormonfüggő emlődaganat – a gyógyszerrel a női nemi hormonok szintjét csökkentik a testben. Akkor ott kétségbeestem. Emlékszem, sírva jöttem ki a rendelőből. Amikor az emberrel közlik, hogy rákos, a halál jut először eszébe. Aztán viszonylag hamar talpra álltam, és úgy döntöttem, nem fogom eltemetni magamat. Szerencsére nem volt áttétem, ez is lendített a dolgon. A kislányom akkor volt négyéves, a család is összezárt – belőlük merítettem erőt. A vizsgálat után szövettanra küldték a mellemből vett mintát, még aznap beutaltak MR-vizsgálatra. Onnantól pörögtek az események. A szövettan eredménye után sebészt kerestem, május végén műtöttek. 

A történetnek ezen a pontján megállunk. Viki azt mondja, sokan nem tudják, hogy minden rákbeteg számára ingyenesen elérhető a kifejezetten daganatos betegekkel foglalkozó pszichológus. Ő megbirkózott a betegséggel járó hullámvölgyekkel, de ez nincs így mindenkinél. Arra is utólag jött rá, hogy kár volt azt a rengeteg cikket elolvasnia az interneten a betegségéről, sokkal előbbre tart most az orvostudomány, mint amikor középiskolásként erről tanult. Régen lényegesen többször volt akár halálos végkimenetele egy rákos megbetegedésnek. 

– Nagyon vártam a májusi műtétet, azt, hogy kivegyék a mellemből, ami nem oda való. Eltávolították a tumort, és még egy részt is kiműtöttek, amiről úgy gondolták az orvosok, hogy átalakulhat daganattá. Úgy döntött az orvosi team, hogy kemoterápiát kapok az operáció után hat alkalommal. Augusztus elején mentem az első kezelésre. Előtte a hosszú, göndör hajamat levágattam rövidre, mondván, úgyis kihullik majd. Emlékszem, az első kemó után két héttel bementem a mosdóba kezet mosni, és a csap attól, hogy föléhajoltam, tele lett a hajammal. Nem vártam meg, amíg teljesen kihullott, kopaszra nyírattam, onnantól kendőt hordtam. Sok nőt megvisel, hogy elveszíti a haját, én vállaltam a kopaszságot, nincs ebben szégyellnivaló. 

- Rossz megjegyzéseket nem kaptam, sőt az egész város, akik csak ismertek, mellém álltak. A kemoterápia alatt sokat kínlódtam, rosszullétek is jöttek hullámokban. Háromhetente péntekenként jártam – ahogy haladtunk előre, nem mindig tudtam visszamenni hétfőn dolgozni, annyira legyengített a kezelés, de végig dolgoztam a sugárterápiáig. 2017 decemberétől 2018. január elejéig hétfőtől péntekig naponta sugaraztak, februártól elkezdtem szedni a hormontablettát, hogy a rák újbóli kialakulását megelőzzük. A sugárkezelés alatt már nem tudtam dolgozni, de végig hittem a gyógyulásban. És már azt is ki tudtam mondani, egyértelműen lelki-érzelmi okok is közrejátszottak a kialakulásában. 

Mi történt azóta? A súlygyarapodást hozza elő először Viki, részben emiatt is az ízületei „odavannak”. Előjött az asztmája, és máig hamar elérzékenyül, ami szerinte a hormontabletta hatásának is betudható. A gyógyulás első hónapjaiban türelmetlen, lobbanékony volt, ezt „fejben helyrerakta”. A személyiségén alapvetően nem változtatott a betegség; kevésbé nevetős talán, de optimista és racionális, ahogy „azelőtt”. És pontosan tudja, apróságokon nem érdemes fennakadni.

 – A lányom nem emlékszik azokra az időkre, viszont nagyon empatikus. Ha beteg vagyok, teát főz, ha fáj a fejem, jégakkut hoz. Már kicsiként is ilyen volt. Az a lényeg, hogy ő egészséges anyukaként gondol rám. Persze sportolni lehetne, de nekem a kert és a ház a sport – mosolyog Viki, aki akkor kezdte építeni a házát, amikor kiderült a betegsége, a kemoterápiája alatt pedig elvégzett egy egyéves tb- és bérügyintézői tanfolyamot. 

– Amikor műtöttek, akkor rakták le az alapot. A mesterek sokszor kendőben láttak – emiatt talán kevesebb küzdelem jutott, mint másnak. Utólag tudom, életmentő volt, hogy elfoglaltam magamat. Ezt ajánlom mindenkinek, aki hasonló cipőben jár: próbáljon aktív maradni, kösse le magát, keressen valamilyen hobbit. Büszke vagyok, hogy végigcsináltam az építkezést, a szüleim segítségével, családi ös - szefogással, de úgy, hogy végig ott voltam a fronton. Felépült a ház, s közben felépültem én is. Már csak a kert van hátra – mutat hátra –, de azzal is megbirkózom. A terápiák után két évig félévente, azóta már csak évente ment kontrollra, legutóbb kedden. Októberben még hátravan egy mammográfia, jövő februártól pedig nem kell hormongyógyszert szednie. 

– Már nem jutnak eszembe mindennap a rossz élmények. Úgy vagyok a betegséggel, hogy volt egy megpróbáltatásokkal teli időszak az életemben. Mostanában előkerült a parókám – szőke, félhosszú szintetikus hajból készült –, egyetlenegyszer vettem fel, egy esküvőre. Szívesen elajándékozom, ha ezzel valakinek segíthetek. Világszerte évente egymillió, Magyarországon hatezer új mellrákos esetet diagnosztizálnak, köztük meglepően sok a fiatal. Rosszindulatú emlődaganat következtében évente több mint kétezer nő hal meg. A szűrés legbiztosabb módja az ingyenes mammográfiás vizsgálat, az időben felfedezett daganatok esetében az ötéves túlélés több mint nyolcvanszázalékos.