Hazatalált Amerikából - Szülővárosában először nyílt kiállítása a szombathelyi festőművésznek

Az előzményekhez hozzátartozik, hogy adomány révén már 2006-ban felvette szülővárosával a kapcsolatot. Ennek apropóján látogattuk meg őt akkor chicagói otthonában, ahol megmutatta a falon a saját képeit – A Rába Rumnál, a Szombathelyi templom, Perenye –, amelyek között élt, és nagy szeretettel mesélt a MÁV Járműjavító Képzőművészeti Köréről, ahol tanult, vezetőjéről, Jaksa Istvánról, akivel a kapcsolat haláláig megvolt. Békés körülmények között akár országra szóló hír is lehetett volna, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára Bősze János – az Amerikában élő magyar közösség egyik jelentős alakja – erős hazafias érzéstől és szülővárosa iránti ragaszkodásától vezetve a Szabadságharcosok című szobrát ajándékozta Szombathelynek, de akkor a budapesti zavargásokra figyelt mindenki. 

A mű egy változatát a chicagói Szent István-templomban szentelték fel 2006. október 23-án – erről a Vas Népében a helyszínről tudósítottunk. A művész 94 éves volt akkor, már nem tudott tizenegy órás repülőutat vállalni, ezért e cikk szerzőjével küldte haza Szombathelyre a szobor egy másolatát, amely jelenleg egy posztamensen található a városháza bejáratánál. Bősze János 2013-ban hunyt el Amerikában, százéves korában. 2015-ben a vasvári Nagy Gáspár Kulturális Központban nyílt kiállítása. Megnyitójára hazajött Washingtonból a művész fia, Bősze László is, aki a hegyháti városnak adományozta édesapja életművének egy jelentős részét. 

A chicagói Szent István-templomban elhelyezett szobornak egy másik másolatát Vasvár is megkapta. A Berzsenyi-könyvtárban most nyílt tárlaton dr. Baráthné Molnár Mónika igazgató elmondta, hogy Bősze János Vasvári Békeházban elhelyezett életművéről a szerződést nemrégiben írták alá, amikor a pandémia után a művész fia Amerikából Vasvárra tudott utazni. Az igazgatónő azt is megosztotta, hogy Tóth Csaba festőművésznek, a Békeház képzőművészeti gyűjteménye kurátorának, Horváth Péternek, a Rumi Rajki Műpártoló Kör alapító tagjának, Tóth Balázs polgármesternek köszönhető, hogy Bősze János hagyatéka Vasvárra került. 

A balatonfüredi Tagore sétányon található szívszanatórium egyik szobájából küldte sorait a megnyitóra Horváth Péter, a Rumi Rajki Kör tagja, aki elvállalta a megnyitót, de szívműtéten esett át, ezért nem tudott eljönni. Tóth Csaba felolvasta a sorait, amelyek szerint Horváth Péter egy egykori premontrei gimnazista osztálytársa révén a rendszerváltás után, Rumi Rajki István Amerikában lévő Szent István-szobra felkutatása során került kapcsolatba Bősze János festőművésszel, aki segített megtalálni a kérdéses művet. Kiderült, hogy Horváth Péter távoli rokona a szombathelyi születésű festőművésznek, ezért szívesen működött közre abban, hogy a hagyaték hazakerüljön Magyarországra. 

Tóth Csaba festőművész a tárlatmegnyitón felidézte: két ütemben érkeztek haza a képek, 2015-ben és 2020-ban. Az első alkalommal 1,8 millió forintot kellett Bősze Lászlónak kifizetni a magyar államnak, a második láda kincs után már nem kellett fizetni. Bősze János Jaksa István magánnövendéke volt már a 30-as években. Baráti kapcsolatba kerültek nagyon fiatalon, és amikor megalakult a festőiskola, Bősze János volt az egyik legfontosabb tagja. Jártak Lipárton, Rumban, Perenyén, minden hétvégén kimentek valahova festeni. Kicsike, majdnem képeslap méretű plein air képeket készítettek. Ezek most mind visszakerültek, van köztük szombathelyi vonatkozású is – hallottuk Tóth Csaba festőművésztől. 

A Jaksa-féle festőiskola nagyon jelentős volt a Vas megyei képzőművészeti életben, és a vasvári gyűjteményben őrzik a legtöbb ehhez köthető művet. Sokan a Derkovits-körben folytatták tevékenységüket, az ő alkotásaik közül is sok Vasváron található, ahogy a 20. századi Vas megyei képzőművészet jelentős része is. Több mint kilencven művész több mint háromezer műve található meg a Békaházban.

 A Bősze János-hagyaték azért fontos számunkra, mert egy Jaksa-iskolából induló művész pályakezdő éveit mutathatjuk meg a könyvtárban. Ezek a képek – egy-két kivétellel – mind itt születtek Magyarországon, és először láthatók itt a szülővárosában, ahol nem volt még kiállítása. Ez a jelképes hazatérése a munkásságának. Elsősorban tájkép akvarelleket, csendéleteket, portrékat készített – összegezte az életművet Tóth Csaba. Bősze János képzőművészete Amerikában a tradicionális üvegfestészet felé fordult, üvegablakai tengerentúli keresztény templomokban ma is láthatók.