Milyen ruhákat hordtunk 45 éve a divat jegyében? - Szafari, szahara, svájci sapka, golfsapka, plisszirozott szoknya és a többiek

Időnként pusztán a revühöz szükséges kelléknek érezhették a ruhákat a bemutatót megtekintők, Annak ellenére a Magyar Divat Intézet gazdag választékát ismerhették meg. A modellek egymást váltva vonultatták fel a kifutón az újonnan tervezett öltözékeket. A legsikeresebbek talán a változatos színű és anyagú farmeröltözékek vagy másképpen a szafari illetve szahara stílusú ruhák voltak. A gyerekektől kezdve minden korosztály számára terveztek ilyen összeállításokat. Még mindig divatos volt a hetvenes évek eleje óta hódító indigókék farmeranyag, de készült fehér, fekete vagy beige színű vászonból is. No meg persze ott volt a khaki szín is. Fontos jellemzője volt az ilyen ruháknak a sok zseb, csat, pánt, gomb és öv. Anyaguk elsősorban vászon, pamut és ballon volt.

A klasszikus stílusú kosztümök és kabátok sem hiányoztak a bemutatóról. A kosztüm a férfizakó vonalát idézte: egy- vagy kétsoros gombolással, enyhén karcsúsított formában készült. A szoknyák egyenes vonalúak voltak levasalt hajtásokkal bővítve. Leggyakoribb volt a kockás, pepita, hajszálcsíkos anyagból készült kosztüm. Újdonságnak számított a többnyire egyszínű plisszirozott szoknya kockás vagy egyszínű felsővel. Az átmeneti kabátok szintén klasszikus vonalúak voltak. Két változat volt az uralkodó: az ingkabát és a fiúkabát. Az előbbit mély karöltő, ejtett váll, laza egyenes vonal jellemezte, míg a másikat egyenes váll, bevarrt ujj és férfias rever. Mindkettő béleletlen volt és oldalt hasított. A kosztüm- és kabátanyagok közös jellemzőjeként hozták fel azt, hogy puha a fogása. Elsősorban flanell, posztó, gabardin és shetland szövetekből készültek.

1977-ben a nyári ruhák tervezésében nagy szerepe volt a folklór hatásoknak és a fantáziának. Sok díszítés, húzott blúzok és tarka szoknyák voltak divatosak a 78-as nyári szezonra készülve. Meglepő, de annál is tetszetős újdonság volt - a sok közül - a „fehérnemű" stílusban készült ruha: mély kivágás, fűző szerűen karcsúsított felsőrész jellemezte. Gazdagon díszítették fodrokkal, csipkékkel és szegőkkel. Többnyire fehér és nyersfehér színben készültek.

A férfiak öltözködésében még kevesebb volt a változás. Továbbra is maradt a kétgombos zakó egy- vagy kétsoros változatban mellénnyel vagy anélkül. Egy-két modellen megjelent a mélyen elhelyezett egy gombos változat is. A zakó könnyedén követte a test vonalát. A vállak természetes szélességűek voltak. A nadrág derékig ért, csípőben a testre simult, szára egyenes volt. Hajtókája csak ritkán volt, szárbősége 26-29 centiméter. Az öltönyök puha szövetből, világos színekben készültek.

A kiegészítő darabok terén nagy változatosságot tapasztalhattak a divatbemutatóra ellátogató vasi szakemberek. A cipődivatban is két ellentétes irányzat érvényesült: a klasszikus és a lezser sportos. Az utóbbiban újdonság volt a teljesen lapos sarkú szandál, saru és vászoncsizma. Egyéb kiegészítők voltak: nőknek svájcisapka minden színben, bőrből és spárgából készült fonott övek. Férfiaknak divatosak voltak az ellenzős sapkák „golfsapka" és „micisapka" kialakításban könnyű szövetből és vászonból.

Divatos, csínos ruhák, korszerű összeállítások, könnyed és kellemes anyagok. És mindenekelőtt nagy változatosság, bő választék. Ezt kínálta a Magyar Divat Intézet. A bemutató után maradt az örök kérdés: mi kerül ezekből az üzletekbe? Ugyanis közhely számba mentek az ilyenkor szokásos ígéretek az ipar és a kereskedelem részéről. Végül a felvonultatott ruhadarabok csakhamar visszaköszöntek 1978 tavaszán, nyarán Szombathely jelentős ruhaüzleteinek kirakataiban.