2023.02.28. 07:00
Dr. Zágorhidi Czigány Balázs: „Hiszek az élő szó, a személyesség erejében”
Elévülhetetlen érdemei vannak a vasvári domonkos kolostor épületének felújításában, Vasvár és Vas megye történetének kutatásában és a domonkos rend múltjának feltárásában, ez is szerepelt dr. Zágorhidi Czigány Balázs, az Év vasi embere méltatásában. A díjazott történész-muzeológus, a Vasvári Múzeum igazgatója és a Domonkos Rendtörténeti gyűjtemény vezetője, akit gyermekkorától a prédikáló- és koldulórend felé terelt az élet.
Zágorhidi Czigány Balázs a Vasvári Múzeumban. Kezében egy domonkos szerzetes teológiai munkája.
Forrás: Szendi Péter
Magyarország legrégebbi, középkori eredetű domonkos kolostorában az egykori elöljáró, a perjel fogadószobájában ülünk le. A lakosztály is a Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény része. A gyűjtemény alapítója, felépítője és vezetője Zágorhidi Czigány Balázs, akinek az utóbbi évek domonkos jubileumai – 2016-ban volt a rend fennállásának 800 éves évfordulója, 2018-ban a domonkos nővérek alapításának 150, tavalyelőtt pedig a magyar domonkos rendtartomány alapításának 800 éves évfordulója – sok örömteli elfoglaltságot adtak.
Az utóbbi eseményei 2022-re is átnyúltak. A kapott támogatások elszámolásának a végén járnak – a február még ennek a jegyében telt, mondja. Két hete pedig a Magyar Tudományos Akadémián járt: az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza új sorozatának bemutatóján. A sok évtizedes vállalkozásban Vas vármegye történetének megírását vállalta – a szívügye ez is –, de csak elvétve tudott foglalkozni a feladattal, ez még nagy restanciája, vallja be. Egy harmadik aktuális vállalását is említi, amely a Vasvár Népfőiskolával közös. Sorozat készül a megye történetéről: Öt perc megyetörténet címmel márciustól ötperces filmek kerülnek fel a Youtube-ra, amelyek elsősorban a megye középkori és régebbi történetéről szólnak. Az első részt néhány hete vették fel. A nagy érdeklődésre számot tartó adások témájából a népfőiskolán előadásokat terveznek.
Zágorhidi Czigány Balázs 1991-ben került Vasvárra, az elmúlt három évtizedben nagy munkát végzett megyénk kiemelkedő műemléke, a domonkos kolostor rehabilitációjáért. Tudományos munkája, kutatói életútja is legnagyobbrészt a városhoz és a domonkosokhoz kötődik. Mégis „vidékinek” mondja magát a városban.
– Oszkón gyerekeskedtem, és bár gimnazistaként elkerültem a faluból, és sok időt töltöttem távol, erősen oda kötődöm, ma is ott élünk a családommal. A család anyai ágon származik a faluból, édesapám a helyi plébános testvéreként került oda, tehát a szocialista időkben klerikálisnak számító családban nőttem fel. Oszkó különösen vallásos falu volt, jó közösségi, egyházközségi élettel. Rendszeresen jártak oda lelki gyakorlatot tartani bencés atyák, mások mellett Bánhegyi Miksa, aki a szerzetesrendek feloszlatása után 1952 és 1958 között Csehimindszenten volt kántor, később a Pannonhalmi Főapátság Könyvtárának igazgatója lett. Többek között az ő hatására döntöttem el, hogy a győri bencés gimnáziumban tanulok tovább. Kiváló tanárok oktattak és jó diáktársak vettek körül – életre szóló kapcsolatok szövődtek. 1984-ben érettségiztem. Akkoriban nem volt könnyű egyházi iskolából egyetemre kerülni: nem vettek fel az ELTE-re. Kedves tanárom, Somorjai Ádám bencés atya kezdeményezésére egy évet Lengyelországban töltöttem különböző egyházi intézményekben, elsősorban domonkos kolostorokban. Pucilowski József, lengyel-magyar származású domonkos szerzetes szervezte a kint tartózkodást, ő lett később a magyar rendtartomány elöljárója, 1996–2004 között a Szent Domonkos Rend Magyarországi Tartományának általános vikáriusa. Máig sok lengyel kapcsolatom van, elsősorban a domonkos renden keresztül. Miután hazajöttem, egy év katonaság következett, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre vettek fel, ahol történelem-latin szakon végeztem. Az akkori egyetemistákkal a ’80-as évek második felében, amikor a Hegypásztor Kör pincerekonstrukciós projektje elindult, az oszkói szőlőhegyen tartottunk nyári táborokat. Később még visszatértem Debrecenbe, 1998-ban ott doktoráltam. Érdekes a sors: Debrecenben volt a domonkos rend legaktívabb rendháza, ott is jó baráti kapcsolataim alakultak ki.
A fiatal kutatót egyetemistaként, sőt, már korábban érdekelte a műemlékügy. 1991-ben jött vissza Vas megyébe, épp megürült egy állás a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága Vasvári Múzeumában. Akkor tudatosodott benne még erősebben, hogy ennyi előzmény után egy domonkos kolostorba került, amivel feladata van.
– 1984-85-ben tárták fel az épületet. Korábban azt gondolták róla, hogy egy középkori alapokon felépült, egyszerű barokk épület. Ám kiderült, hogy ez a legrégebbi domonkos kolostor, emeletmagasságig álló középkori falakkal. A ’80-as évek válsága idején azonban már nem volt lehetősége az épület helyreállítására, a kolostor nagy része hosszú ideig romosan és funkció nélkül állt. 1996-ban, a millecentenárium évében dr. Kiss Gábor régésszel a kolostorban rendeztünk kiállítást Vas megye honfoglaláskori, Árpád-kori régészeti leleteiből. Az első egyháztörténeti kiállítást is ezekben az években állítottuk össze: ez bemutatja a vasvári domonkosok történetét és a helyi búcsújárás emlékeit. Ekkor kezdtük el megyetörténeti kutatásainkat, ugyancsak Kiss Gábor barátommal és Benczik Gyula levéltáros kollégánkkal együttműködve.
Ezek voltak az első kezdeményezések, amelyekkel kialakult a múzeum új profilja. A templom- és kolostoregyüttes egységes, a középkori elemeket hangsúlyozó helyreállítása és közösségi-kulturális célú hasznosítása 2000-ben, a Magyar Millennium alkalmából – a millenniumi kormánybiztosi támogatásnak köszönhetően – kezdődött meg, és máig tart. A 2001-es kiállítás után született döntés arról, hogy a vasvári kolostorban helyezi el a domonkos rend az Országos Széchényi Könyvtárból visszakapott köteteket, 1200 régi könyvet, az 1950 után szétszóródott kulturális hagyatékát. Azóta folyamatosan gyarapítjuk a Rendtörténeti Gyűjtemény állományát. Ma gazdag könyvtári, levéltári és muzeális gyűjtemény található az épületben.
A 2000-es évek elejétől több száz milliós városrehabilitációs beruházás kezdődött a város, a domonkos rend és a múzeum együttműködésében Vasváron. Elfogadták a kolostorépület hasznosítási tervét, és hamarosan megindultak a felújítások, amelyek viszonylag rövid idő alatt jelentős sikereket hoztak. A kolostorra vonatkozó fejlesztési koncepciót magam dolgoztam ki, máig a szerint halad a fejlesztés.
Zágorhidi Czigány Balázs 2010-ben öt évre a Vas Megyei Kormányhivatalhoz szerződött – ebben is a műemlékügy iránti elkötelezettsége vezérelte, a hivatal Örökségvédelmi Irodájának vezetője lett.2016-ban, a domonkos rend alapításának 800 éves évfordulóján tért vissza Vasvári Múzeumba.
– Akkoriban több, múzeumunk által szervezett eseménynek volt jó visszhangja. Magyar domonkos rendtörténet címmel elindítottunk egy könyvsorozatot, amelynek négy kötete elkészült, az ötödik folyamatban van. Konferenciákat szerveztünk, vándorkiállításunk az egész országot bejárta. 2021-re, a magyar domonkos rendtartomány alapításának 800 éves évfordulójára jelentős támogatásból jutott forrás megemlékezésre, jubileumi találkozóra és kulturális eseményekre. Pályázati források felhasználásával átalakítottuk a tetőteret, Nézzük meg együtt Vasvár értékeit címmel kiadvány született, amely a 2017-ben indult kulturális városséta-sorozat öt évét foglalta kötetbe. Ennek során Vasvárfontos történelmi helyszíneit jártuk be az érdeklődőkkel. A közelmúltban megalakult Vasvár Népfőiskola beruházásának köszönhetően pedig bővült a zarándokszállás. A 2021-es jubileumra már szélesebb támogató és szervezői kört tudhattunk magunk mellett, többek között a domonkos rend világi rendjét is – vezetőjük, Kőrösiné dr. Merkl Hilda segítségével szerveztük meg másodszor is a domonkos nyári egyetemet. Ez is a távlati célok közé illeszkedik, miszerint a kolostor több legyen, mint múzeum: lelki és kulturális központ – mondja.
A kérdésre, hogy mi a jelentősége a domonkos rend magyarországi jelenlétének, Zágorhidi Czigány Balázs úgy felel: – Mást adott a 13. században és mást manapság. Annak idején nagy fordulatot jelentett, hogy megjelentek a kolduló rendek: korábban a szerzetesek elvonultak a világtól, saját lelkükkel és lelki üdvösségükkel foglalkoztak. A domonkosok ehhez képest kimentek a világba és mások lelki üdvén dolgoztak. Ehhez a legfontosabb eszközük a prédikáció, az igehirdetés volt – egyházi felhatalmazással, a helyi püspök engedélyével végezhették a tanító munkát. A rend megalapítása áttörést jelentett az egyház életében: a szerzetesség új, apostoli formája jelent meg.
A magyar rendtartomány alakulásának hármas célja volt: misszió a pogányok, misszió az eretnekek között, valamint az egyházon belül. A rend fő gondolata végig a prédikáció maradt: a domonkosoknak az igehirdetés a feladatuk. Ahogy Szent Domonkos mondta: mindig Istenről és Istennel beszélgetni. A mai magyar társadalomban a rend férfi ága még keresi a helyét, a női ág megtalálta az oktatásban. A 2021-es jubileum jelmondata az „Élő Szó” volt, amely egyrészt az éltető szóra, az evangélium éltető erejének átadására utal. Másrészt arra is, hogy személyesen kell az embereket megszólítani, és ha lehet közvetlenül. Egy múzeumi tárlatvezetés vagy egy városnéző séta vezetése is prédikáció, a maga nemében ez is misszió. A domonkosok a szó emberei. Én is hiszek az élő szó, a személyesség erejében.