A monogámia kulturális pillérünk - Bedő Imre az élet továbbadásának programjáról beszélt Szombathelyen

A szervező Női Erőforrás Társaság Egyesület nevében Illés Károly, a szombathelyi közgyűlés tagja, a Fidesz–KDNP frakcióvezetője köszöntötte a vendégeket a Haladás Sportkomplexum VIP termében. Majd Bedő Imre állt a közönség elé. Telt ház előtt beszélt a csíkszeredai születésű, banki és nagyvállalati vezetői múlttal rendelkező közgazdász, aki zászlajára tűzte, hogy követőivel visszaállítja a férfiak önbecsülését, megsokszorozza teremtőerejüket, és amellett áll ki, hogy meg kell őrizni és tovább kell örökíteni a férfiasság eredeti értékeit.

 – Rengeteg belső félelem feszít bennünket férfiként, hogy vajon mi vagyunk-e hibásak, hogy ide jutott a világ – fogalmazta meg mindjárt a felütésben, és azt ígérte, beszél majd arról, hogyan adjuk ös - sze erőinket annak érdekében, hogy élet maradjon utánunk. Aztán a bűntudatot oszlatta el: ahhoz, hogy „férfiügyben rendet tegyünk”, ötven-száz évvel kell visszamennünk az időben. Ma a férfiak 80 százalékáról elmondható, hogy apa nélkül nőtt fel, vagy hiányos vagy rossz apamintával, ami visszavezethető arra, hogy az iparosodást követően a városba költöző apák talajvesztetté váltak, útkeresésben voltak, nem tudták, mihez kezdjenek. 

– Mi vagyunk az első nemzedék, a hősök nemzedéke, amelyiknek már fáj a széthulló világ, amelyik rendet akar, és helyére tenni az apaság szerepét a férfiléten belül – mondta. Az apaságot sújtó dolgok között említette a szított osztályharcot férfiak és nők között, a munkahelyi „kényszerbesorozást” (kiterelték a férfiakat a családból és beterelték a munkahelyekre), a kulturális veszteséget, azt, hogy régen szimbiózis volt nő és férfi között, több ezer évig tudtuk, mit kell csinálni, ez veszett oda a városiasodás során. 

– Tíz évünk sincs arra, hogy össztársadalmi szinten a férfiak visszaálljanak a helyükre, és a legfontosabb hely a család legyen – húzta alá, majd arra figyelmeztetett: közgazdasági értelemben az iparosodás kezdete óta minden nemzedék életszínvonal-kilátásai jobbak voltak a szüleikénél, és mindegyik jobban is élt. A nyugati világban azonban az Y generáció (1982 és 1994 között született fiatalok) az első, amelynek ezek a kilátásai alacsonyabbak a szüleikénél. 

– A meggazdagodás bazárja végérvényesen bezárt. A többségnek az átlagember életcéljával kell boldognak lenni. A fiatalok jogosan érzik úgy, hogy nem igazán lehet kitörni. Nagy a gond, de ezzel szembe lehet nézni, és visszaállni a programra, ami ősidők óta értelmet adott – fogalmazott –, és úgy folytatta: 

– Minden ember életének kellett hogy legyen értelme, ez vitte előre a világot. A belső motor mindig ugyanaz volt: hogy életet hagyjunk magunk után. Ezt a programot eltörölték. Helyébe az került: gyarapodjunk vagyonilag. Emlékeztetett arra is: manapság minden negatív statisztikát a férfiak vezetnek, ami nem csoda: kimaradnak az élet továbbadásából, perifériára kerültek. Ha beleállnak, helyére kerül az önértékelésük, egészségesebbek lesznek. A gyermekeknek tovább kell adni az erkölcsi értékeket, a férfi-nő kapcsolódás, nő és férfi szövetségének mintáját és a családi fészek építésére való vágyat is – ez csak otthon lehetséges. A monogámia kulturális pillér – minden, ami körülöttünk van, erre épül. Ha kidobjuk, az a biztos halál – állította, hozzátéve, hogy az élet továbbadásának nemcsak az a mércéje, hogy nekünk, hanem, hogy az unokánknak is lesz-e gyermeke. 

Az apaság tehát kardinális kérdés, sokkal inkább, mint a munkahely, hiába programoztak bennünket erre az utóbbi 50-100 évben. Ha átalakítjuk a szemléletünket, az új cselekvést szül, ez más szokásokat, amelyek jellemmé nemesednek. A legnemesebb cél apaként a család élén állni és otthon jelen lenni. Mindezt úgy kell végrehajtanunk, hogy nem segít bennünket a világ – állította Bedő Imre. 

Végül megfogalmazta, hogy újra a fiúnevelés középpontjába kell állítani a családalapító férfivá válást. Ez a munkának is értelmet ad. Kemény időszak jön, amikor le kell vetkőznünk az utolsó 50 év belénk sulykolt programját.