Hallgassunk a megérzéseinkre! - A pszichológus szerint a belső hang sokat segíthet a szülőknek, csak meg kell hallani

Manapság kevés szó esik a belső hang szerepéről a szülői működésben, inkább a kívülről jövő, megtanulható nevelési készségeket, módszereket szokták hangsúlyozni, mondja a pszichológus, hangsúlyozva veleszületett képességünk, az intuíció fontosságát. Szerinte egyedi válaszokat érdemes találni, amelyek a mi családunkban, pont akkor, pont a mi gyerekünknél működnek. – Számos gyermeki tünet esetén érdemes felerősíteni magunkban a szülői intuíciónkat, ami közelebb visz az elakadás feloldásához. Amikor a gyermekünk az oviban rosszul érzi magát, figyeljünk befelé: mi lehet az oka, mi változott meg, miből van hiánya a gyermeknek, milyen tapasztalatok érik, mire vágyna? Bántotta-e valaki, esetleg nem kötődik eléggé az óvó nénihez? Sok változás volt-e az életében mostanában? Rakjuk össze az apró megfigyeléseinket, a gyermek közléseit, és biztosan tudni fogjuk, mi a baj. Ha igazságtalanság éri gyermekünket, és ő dühöng emiatt: próbáljunk meg a gyermek személyiségét alapul véve ráérezni, hogy mi zavarja őt. Ő akart lenni az első? Másokkal összehasonlítja magát? Mit nem tud kifejezni? Azt érezheti, hogy ő kevesebb figyelmet kap? Az intuíciót arra is használhatjuk, hogy átvegyük a gyermek szemszögét. 

Bármilyen irracionálisnak is tűnik elsőre a gyerek dühe, lassan kibontakozik, hogy milyen frusztrációk vezettek a viselkedéséhez. Ha az iskolai viselkedése kifogásolható, megint csak teret kap a szülői megérzés. Mi állhat a háttérben? Jól beilleszkedett az osztályba? Vannak sikerélményei? Hogyan tud alkalmazkodni az iskola szabályaihoz? Szereti őt a tanító néni? Kötődik a pedagógushoz? Ha átgondoljuk gyermekünk társas helyzetét, képet kaphatunk arról, hogy mi váltja ki a magatartászavart. A pszichológus azt tanácsolja, ne hagyjuk magunkat elbizonytalanítani, hiszen mi ismerjük legjobban a saját gyermekünket. És önmagunk felé se legyenek irreális elvárásaink. Emberek vagyunk, nem robotok, így szerinte a hasznos nevelési tanácsokat sem szabad szélsőségesen értelmezni. 

Nem cél a tökéletes működés, ám fontos, hogy nagy vonalakban hallgassunk a megérzéseinkre, engedve bizonyos szintű rugalmasságot is. Azt is hangsúlyozza, hogy a szülő dolga jónak, szerethetőnek látni a gyerekét. Ne bizonytalanodjunk el, nem minden a nevelés hatása, vannak veleszületett tulajdonságok, életkori sajátosságok is. Ha például irigy a gyerek, dacos, ellenálló vagy indulatos a társaival, ezek nem a nevelésünk kudarcát jelentik. Sokszor csak természetes életkori sajátosságokról van szó, amelyek idővel rendeződnek, elmúlnak. Deliága Éva állítja: lehet fejlődni a szülői kompetenciákban, de nincs egy arany módszer, ami mindig alkalmazható. A módszerek közül is intuitíven kell válogatni: mi illik a személyiségünkhöz, tapasztalatainkhoz, családunkhoz, a helyzethez. Az egyik legfontosabb szülői tulajdonságnak pont a szülői intuíciót mondja, ami odafigyeléssel szintén fejleszthető.