Püspökké szentelése óta Balázs atya az első szentmiséjét tartotta szülővárosában, Sárváron

- Huszonöt évvel ezelőtt a sárvári Szent László templomban tartottam az első ünnepélyes szentmisét, a papszentelésem másnapján. Most ez volt az első ünnepélyes, püspöki misém ugyanitt. Van ebben izgalom, öröm, meghatottság. Az oltár körül ma is ugyanolyan legénykék állnak ministránsként, amilyen én is voltam, jó 35 évvel ezelőtt. Különös, de a kisgyerekek jelenléte, a reményeik, a jóra való vágyakozásuk képzete külön is megható számomra – mesélte a püspök, majd hozzátette: egy kissé abban is reménykedik, hogy városa büszke lehet rá. 

- Akiket a padokban felfedezek, nem közömbösek nekem, de én sem vagyok közömbös a számukra. Püspökként is egy ilyen szeretetközösségben szeretek lenni – tette hozzá. A padsorokban a szentmisén ott ültek az újdonsült püspök családtagjai is, akikkel kapcsolatban így érez: - A családtagjaimat még jobban ismerem, mint a régi barátokat vagy ismerősöket. Tudom, hogy szeretnek, féltenek, ugyanakkor ők is büszkék rám. Ismerem a kételyeiket, a gondjaikat. Mint mindenki más, én is a családomon keresztül szereztem első ismereteimet a világról. 

- Amikor ma megszólalok, bizonyára sok minden más is befolyásol, de jól tudom, hogy értékrendemet nagyban meghatározta mindaz, amit tőlük kaptam. Az evangélium hirdetése, az egyház építése a felnőttként választott hivatásom. A szüleim és családtagjaim jelenléte mégis arra emlékeztet, hogy mindemellett továbbra is az ő fiuk, testvérük és nagybátyjuk vagyok. Ez így nagyon rendben van. Ebben az ünnepi misében jó megélni az egyház nagy közösségét. A szülői családom mellett itt voltak azok is, akikkel most osztozom a mindennapokban: a Központi Szeminárium növendékei. Nem merem azt állítani, hogy most ők a családom, legszebb napjain az egyház mégis képes olyan szeretetközösséget alkotni, mint egy gondoskodó család.

A Szombathelyi Egyházmegyéhez és Sárvárhoz fűződő jövőbeli kapcsolatáról így nyilatkozott: a figyelmemet most elsősorban arra fordítom, hogy új egyházmegyémet megismerjem. Ez a szolgálati helyem, de az egyházi közösségem is, amelyhez mostantól tartozom. Sárvár és Vas vármegye, illetve a Szombathelyi Egyházmegye, amelyhez az utóbbi 30 évben kötődtem, mostantól egy kissé szünidős tereppé vált. Nagyon szeretem a Vadkert csendjét és színeit, a Rába meg a Gyöngyös kanyargását, a várpark fáit. Remélem, hogy lesz még alkalmam sétálni, pihenni itt a környéken, illetve azt is, hogy egy-egy lelkigyakorlaton vagy más ünnepi alkalommal püspökként is szolgálhatok itt.