35 éve számítógép tervezte a cipőket Szombathelyen - fotók

A Sabaria cipőipari vállalat 1987-es közel 270 millió forintos nyeresége többek között a tűzesetnek köszönhetően 1988 végére 15 millió forintra csökkent. Némi közfigyelem irányult a cipők szombathelyi tervezőire, az ügynevezett modellőrökre, hiszen a Sabaria-tűzben elhamvadtak a műszaki dokumentációk. Ezt követően szinte napok alatt kellett évek munkáját pótolni a rajzasztaloknál. Mert alig volt a tűz után minta, amely alapján a szalagokon munkát tudtak volna adni az embereknek. 

Akkor ott igen nagy erőket koncentráltak a modellrekonstrukciókra. A modellőrökön volt a világ szeme. Különösen abban a gazdasági helyzetben, amikor külföldi piacokra dolgoztak. A megrendelők általában rendkívül finnyásak voltak, apró-nagyobb változtatások tömkelegére szorították a gyártót. És ha cipőről volt szó, akkor a modellőr került célkeresztbe. Az ő munkájukat próbálta egy kis kollektíva, a szombathelyi Robert Cipőipari Szövetkezet megkönnyíteni egy újdonsággal. 

Akik dolgoztak a szakmában, azok jól tudják, hogy mennyire idegölő munka volt egy cipőt megtervezni, megrajzolni. Nem csupán a leendő lábravaló külső megjelenését kellett kialakítani az asztal mellett, hanem mindazon tartozékokat is számba kellett venni, amelyek szükségesek voltak egy cipőhöz. A patenttól az utolsó cérnaszálig. Annak szakítószilárdságáig. Ráadásul külön kellett megrajzolni a „család" minden tagját, a harmincötöstől a negyvenhatosig. S a hozzávalókat is aprólékosan, egyenként. A Robert Szövetkezetben erre a tortúrára unt rá, amikor vett egy CAD-ot, egy számítógépes tervező berendezést, a hozzá való, a gépet „mozgató" programcsomaggal együtt. Ezen a berendezésen a programtól függően lehetett akár ruhát is tervezni. A belé táplált alapprogram döntötte el, hogy végül is mi készült rajta. 

A hazai cipőiparban akkor csupán egy helyen dolgoztak hasonló rendszer, egy kiskunfélegyházi kis gyárban. A nagy magyar cipőgyártók is próbálkoztak hasonló kiépítésével, és a Sabaria is „beszállt" ebbe az ügyletbe, amelyet a budapesti Bőrkereskedelmi Vállalat szervezett.  

Szombathelyen Horváth Katalin, Tóth Lászlóné, Illés Anna és Németh Andorné felügyelték a géptermet. A fiókjaik hamar megtelnek a kész és bármelyik pillanatban gyártásra kiadható modellmintákkal. A 35 évvel ezelőtti második félévben esedékes 19 gyártandó modellből 12-öt már a próbaüzem első hónapjában elkészítettek.  

Az azt megelőző években brnoi és párizsi vásárokon nézték ki ezt a típust, amelyet kettős célzattal vettek. Egyrészt azért, mert segítségével sokkal precízebbé vált a műszaki előkészítés, ami a végtermék minőségében is megmutatkozott. Másfelől a gép „szabad kapacitásával" kereskedni kívántak. Magyar cipőgyártóknak kínálták fel a modelltervező lehetőségeiket. Sárvári testvérszövetkezetüknek ingyen készítettek egy modellszériát, 35 éve várták az endrődi cipőgyártókat és a nagykanizsai cipész szövetkezet érdeklődő képviselőit is. 

A CAD behozatala fejében 15 millió forintos többlet exportot vállalt a vállalat. A rendkívüli termelékenységnövekedés hamar megmutatkozott: amit addig négy-öt ember két-három napig rajzolt, azt a gép kéthárom óra alatt megcsinálta. 

Ugyan a CAD rövid távon beváltotta a hozzá fűzött reményeket, ám a szombathelyi cipőgyártás az 1990-es évek közepére végleg ellehetetlenült. Végérvényesen 2006-ban pecsételődött meg a Sabaria sorsa.