Nagy Lászlóra, Csehi egykori polgármesterére emlékezünk

Fekete zászlót lenget a tavaszi zsongást hozó szél már több napja a csehi hivatal homlokzatán. Gyászol a község, siratjuk Lacit, a polgármesterünket, a részvét, az együttérzés, a döbbenet lett úrrá az arcunkon.

Valamennyien érezzük a lelkünket könyörtelenséggel marcangoló fájdalmat, miközben küzdünk a tudatunkba bevésődő gondolattal, a megmásíthatatlannal, életet ismét vasmarokkal legyőző halállal, azzal, hogy már soha nem leszel közöttünk.

Búcsúzunk tőled, polgármesterünktől, tőled, aki egy voltál közülünk, de neked mindig szeretett falud, Csehi volt a mindened. Életed során mindvégig megmaradtál igaz embernek, segítő barátnak, őszinte és hiteles embernek.

Amikor elkezdődött az a hosszú szenvedés, ami életed végén várt Rád, erősen hittél. Türelmes voltál. Szelíd és végig mosolyogni tudó ember maradtál.

A végső búcsú egy igazán embert próbáló feladat. Talán nincs is nehezebb dolog ennél. Ilyenkor mi, akik itt maradtunk, egy olyan fekete ködben érezzük magunkat, amelyről azt gondoljuk, többé nem ereszt minket. És többé semmi sem lesz már a régi.

Nehéz felfogni a felfoghatatlant, hogy nem látunk többé. Nem leszel többé? De mégis! Hiszen itt maradtak szeretteid, itt maradtunk mi, barátaid, s itt maradtak Csehiben mindazok a dolgok, fejlesztések, eredmények, amelyek a Te polgármesterséged alatt készültek.

Őriznünk, óvnunk kell ezeket az értékeinket, s folytatnunk kell mindazt, amit Te elkezdtél, és ami most, haláloddal félbeszakadt.

Lobogjanak a gyertyák, földi életünk sápadt, bizonytalan, imbolygó fényei, hamvaidat elborították a szeretet és emlékezés virágai. Eltemettünk, de nem feledünk. Akit szerettünk, akit tiszteltünk, akiért gyertyát gyújtottunk, az itt marad közöttünk, itt marad a lelkünkben mindörökké. Mi, keresztény emberek hitünkből fakadóan tudjuk, hogy a halál csak átmeneti állapot, a halál mögött ott az élet, ott a végső találkozás.

És igen, nem tagadhatjuk, nem is akarjuk tagadni, hogy hiány és fájdalom, mélységes fájdalom van most mindannyiunk szívében, akik itt állunk. Ezen a hiányon és fájdalmon azonban átragyog az a remény és az a hit, amit innen és most üzensz nekünk, a Téged gyászolóknak: „Boldog vagyok, mert a tisztaszívűek valóban meglátják Istent!”

Ez a mi vigasztalásunk! Hisszük, hogy odaát találkozunk, ahol azzal az Istennel ölelkezve vársz minket, akinek hálásak vagyunk Teérted. Addig pedig, amíg újralátjuk egymást, nem tehetünk mást, mint meghajolunk szép földi életed előtt: Imádkozunk Érted, imádkozz miértünk!

Mindig Csehi polgármestere maradsz. Isten Veled…

Csehi Község Önkormányzata