35 éve kezdték feltárni a góri Árpád-kori vár maradványait - Az Európában is egyedülálló régészeti feltárás öt éven át zajlott - fotók

Górról már a 19. század végén kerültek elő késő bronzkori és kora vaskori leletek, mint például egy szépen kidolgozott bronz lándzsahegy. Így nem meglepő, hogy a település domboldalán később is zajlottak régészeti feltárások. Mint például 1986-ban, amikor az említett korból származó települést övező védősáncot figyeltek meg. A domb északi részén pedig Árpád-kori vár helyére leltek.

Éppen ezért a kutatás nem hagyhatott alább, és 1988 tavaszán kezdetét vette egy átfogó régészeti gyakorlat a terület alapos feltárására. A munkálatok előtt a domb erősen szabdalt volt, hiszen korábban bányaként is működött. 35 évvel ezelőtt nagy a mozgás a Kápolna dombon. Sokan mély árkot ástak, nagy gonddal. Hiszen a régészeti feltárás szenzációval kecsegtetett, mert már akkor bebizonyosodott, hogy Árpád-kori vár maradványaira bukkantak. A kutatást Dénes József, a Savaria Múzeum régésze, Valamint Ilon Gábor, a pápai Múzeum igazgatója vezette. A terület pontos felmérését pedig Sándorfi György mérnök készítette el.

Nagy volt az izgalom, hiszen jelentősnek ígérkezett a feltárás. Az előzetes felmérés során azt állapították meg, hogy itt egy 2,2-2,5 hektárnyi kiterjedésű őskori, magaslat erődített település állt, valamint egy 200 négyzetméteres alapterületű Árpád-kori vár. A 35 évvel ezelőtti régészeti kutatás eleinte még csak tájékozódó jellegű volt, de sietniük is kellett. Ugyanis a környező területeken árvízi szükségtározót alakítottak k, amihez jelentős mennyiségű föld kellett, és a földet a dombból nyerték. 

A régészek mentették a leleteket, jó kapcsolatokat kiépítve a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatósággal. A vízügyesek anyagilag is támogatták a feltárást, de a bői közös községi tanács is segédkezett: raktárat adtak, meg embereket az ásatáshoz.

A komolyabb ásatások előtt az volt a hipotézis, hogy mivel magaslati pontról volt szó, így ez a vidék központja lehetett. Élénk ipari és kereskedelmi - tevékenység folyt a dombon, illetve közvetlen környékén. Egyfajta hatalmi központ szerepét is betölthette, a környező lakosság védelmét szolgálva. Jelentősége a Szent Vidhez és a Sághegyhez volt hasonlítható. A vár a kor színvonalán állott, valószínűleg a környék földesurának menedékhelyéül szolgált, vagy értékeket őriztek benne. A kb. 20 méter átmérőjű védett terület és a jellegzetes elhelyezkedés is azt sejtette, hogy Árpád-kori kisvárra bukkantak.

35 évvel ezelőtt egy öt méter mély, középi szárazárkot találtak, amely félkörívben vette körül a várat. Írás nem szól a vár létéről, de találtak egy figyelemreméltó dokumentumot. 1279-ben a Kőszegi család két tagja, név szerint Kőszegi Iván és Kőszegi Miklós felosztotta a területet, amely családi birtok volt. A falvak felsorolásánál egy falu akadt, amelyet elfeleztek, megosztottak. S ez Gór (Guor) volt. (A hagyomány szerint a községet a fazekasok germán védőszentjéről Szent Goárról nevezték el. A faluban ugyanis a középkorban jelentős volt a fazekasipar. Más vélemény szerint a szláv Govor személynévből, esetleg a török góré (őrhely) főnévből származik.)

Az 1988-as munkálatok során nem messze a középkori szárazároktól, csontvázakra is leltek a régészek. Némi fejtörésre ez is okot adott. Hiszen nem volt szokás temetkezni lakott területen, ráadásul erősen megcsonkították a néhai elődöket. Két és fél ezer év múltán kerültek elő a csontvázak.

Eszerint a település területén ősidők óta éltek emberek. Határában a Kápolnadombon neolitikus, késő bronzkori és kora vaskori leleteket, valamint népvándorlás kori germán sírokat tártak fel. Római kori emlék az 1. századból származó sírkő, amit a templom főoltárának lépcsőjébe építettek be. 

Az 1988-as régészeti ásatáskor egy kutatóárkot húztak a várárkon és a belső védett területen keresztül. A következő évek nyári feltárási munkái során (1989-1993) már teljes egészében kiásták a kisméretű erődítmény teljes területét. A várárokról 3 helyen is készítettek keresztmetszetet, így egyedülálló módon sikerült dokumentálniuk egy középkori fából épített várat. Ezt addig nem csak Magyarországon, hanem Európában sem sikerült. 

A több éves kutatás után kiderült, hogy a góri vár teljesen fából épült, azaz "castrum ligneum" volt (favár). A Kápolna-domb északi csúcsán egy 20 m átmérőjű kerek részt különítettek el egy szárazárok kiásásával. A kiásott kb. 600 m3 földet a vár belső területén halmozták föl, így annak szintjét 1,5 m-rel tudták a várépítők megemelni. Ezen a dombon építették fel a nyolcszög alaprajzú fa lakótornyot, amit fatörzsekből épített palánk vett körül. Ennek mind a négy sarkán egy-egy védőtorony állt. A várárkon fahíddal biztosították az átkelést. A kormeghatározások eredményeként a góri vár a XII. század elején épülhetett.