Helytörténet - Feiszt György levéltáros Hollós évszázadairól, a 800 éves gyökerekről

Hollós birtok elsőírásos említése II. András idejéből való, 1221-ben kiállított oklevelében olvasható. Egyházas- és Hidashollós a 15. században már önálló falvakként működtek, feltehetően a megépült templomnak és a Rába-hídnak köszönhetően. 

 A járvány terjedését bírságolással akadályozták 

 A szerző végigveszi a vérzivataros századokat, a köztük a török rablótámadások veszteségeit, és a háborús állapotokkal együtt járó járványokat is. 1634-ben pestis dúlt a vármegyében, ez érintette a két Hollóst is, abban az évben 102 halottja volt a két falunak összesen. A „fekete halál” mintegy száz esztendő múlva is nekirontott a lakosságnak, és annyit lekaszabolt, hogy még a hadműveletek is szüneteltek. A járvány terjedését akkor akadályozták, hogy bírságot fizettettek azokkal, akik pestises helységekbe mentek vagy pestises helyről érkezettekkel találkoztak.  

 A kiadványban templomtörténeteket harangöntések históriái színezik, és a míves öntvények fotói is bekerültek a helytörténeti füzetbe, amely a 19. század elejétől sorolja azokat a plébánosokat, akik itt szolgáltak valaha. Az ide kötődő neves személyiségek katalógusában az egyházfik mellett kiemelkedik egy világháborút megjárt postatiszt, továbbá Molnár Lajos ornitológus, akinek madárgyűjteményét a körmendi Olcsai-Kiss Zoltán Általános Iskolában őrzik, és Joó István geodéta, térképész – az ő nevéhez fűződik az állami földmérési kutatóbázis megvalósítása, a hazai műhold-geodézia elindítása is. 

Hollós iskolatörténete a 18. századba nyúlik vissza, érdekes, hogy nem csak írni és olvasni tanulhattak a gyerekek, hanem egy kicsit latinul is. A tanítók, akikről a helytörténeti kiadvány megemlékezik: Vida István, Joó Mária és Gróf Sándor.  

 A király is támogatta a tűzoltókat 

 A közösségi élet területéről érdemes felidézni a Hidas- és Egyházashollósi Önkéntes Tűzoltó Egyesület 1893-as megalakulását; a működéshez Ferenc József király magánpénztárból 80 forintot adományozott.  A „Falu” Országos Földmíves Szövetség a két községben 1926-ban alakított fiókegyesületet; a Katolikus Agrárifjúsági Legényegylet és a Levente Egyesület 1941-ben jött létre; a Hidashollósi Levente Egyesület 1925-ben.  

 Feiszt György a kiadványban számba veszi az első világháborúban elesett hősöket a községi emlékművekkel együtt. Külön fejezetet szán a hollósi pecséteknek. Az első községpecsétes iratok a 19. század ötvenes éveiből ismertek, a pecséten használt jelkép egy ekevas. A rendszerváltozás után a települések újraalkották címereiket, Egyházashollós 2008-ban úgynevezett beszélő címert terveztetett, amelyen egy lovagi sisakból fekete hollószárny emelkedik ki.  

 Húsz hajdú őrizte a Rába-hidat 

 A szerző régi térkép-részletekkel és fotókkal illusztrálta a Rába-híd karbantartásának történetét, onnan indítva, hogy már a középkorban vámszedő hely volt. Első írásos említése a 16. századból való, amikor Nádasdy Tamás nádor parancsára felmérést készítettek a folyóról. A stratégiai átkelő pont őrzéséről folyamatosan gondoskodtak; egy 1601-es kimutatás szerint a hollósi hidat húsz hajdú őrizte. A hidat a 17. században az árvíz megtörte, és a darabjait elvitte. Az árvízzel újra és újra meg kellett küzdeni, mígnem az 1973-as jeges ág végleg elsöpörte. 

 Híres gyilkosság: megölték a haragosukat egy disznótor után 

 A 20. századról szólva a település tisztségviselőit is dokumentálja a kiadvány, olvashatunk egy elenyészett vasútépítési tervről, a második világháborúban elhunytakról, valamint egy országos nyilvánosságot hozó gyilkossági ügyről is: 1934-ben két fiatal földmíves egy disznótor után megtámadta régi haragosát, egy helyi gazdálkodót. Az egyik karóval leütötte, a másik öt késszúrással megölte, mindegyik halálos volt.