III. Béla szobra 40 éve Szentgotthárd látványossága

III. Béla uralkodása alatt (1172-1196) nyugatbarát politikát folytatott, a nyugati kapcsolatok erősödésének köszönhetően egyre többen tanulhattak külföldi egyetemeken. Az ország belső életét azonban az örökös belviszály, a hatalomért folyó harc alaposan megnehezítette. Mindezt még az is zavarta, hogy a katolikus egyház ellenséges magatartást tanúsított a hatalomra került királlyal szemben. Ám a békés politika és a megegyezésre hajló, viszálykodástól mentes belpolitika jegyében Béla megteremtette a politikai stabilitást. Céltudatosan, az erőszakot sem nélkülöző határozottsággal nemcsak saját helyzetét tudta megszilárdítani, de az ország felvirágzását is elindította. Toleráns magatartást tanúsított az egyházzal. 

A művelődés elterjedésében a francia-magyar kapcsolatok erősödése is rendkívüli szerepet játszott. Tudniillik a ciszterci rend magyarországi szerepe ekkor erősödött meg a franciaországi anyakolostorokra támaszkodva. III. Béla nem csak széles kiváltságokat biztosított a már meglévő apátságoknak, hanem újakat is létesített: Cikádor, Pilis, Pásztó, Zirc, Kerc, vagy éppen Szentgotthárd. A ciszterciek megerősödésüket elsősorban a király befolyásos feleségének, a francia származású antiókhiai hercegnőnek, Châtillon Annának köszönhették. III. Béla az egyházzal való megbékélés mellett a cisztercita szerzetesek révén a kor legmagasabb kultúráját és legszervezettebb gazdálkodási módszereit telepítette, illetve honosította meg hazánkban. 

Szentgotthárd története lényegében egybeforr a ciszterci renddel és az apátságuk alapításával. 840 évvel ezelőtt, 1183-ban III. Béla király nem kevesebb, mint 275 négyzetkilométer területet adományozott a Trois Fontaines-i ciszterci apátságból érkezett szerzeteseknek azzal a céllal, hogy az ország ezen területe is bekapcsolódjon a művelődésbe. 

A vasi település az apátság alapításának köszönhetően mindig is nagy tisztelője volt III. Béla királyunknak, az apátság alapításának 800. évfordulóján sem feledkeztek meg róla. 1983-ban a felújított Béke-téren egy köztéri egész alakos szobor leleplezésével tisztelegtek az Árpád-háziak egyik legnagyobbika előtt. 

A szobor a leleplezésekor királyi magabiztosságot, határozottságot sugallt. Kezében az uralkodói jelvényeken kívül ott volt a királyi pecsét. Mintha csak abban a pillanatban döntött volna arról, hogy itt, az ország nyugati csücskében olyan központot alapít, amely évszázadokra meghatározó lesz a környéken élők számára. A nagyszerű szobor azóta is hirdeti III. Béla emlékét. 

A szobor alkotója, Gömbös László pályafutása e vidékről indult. Csörötneken született 1926-ban, s a szentgotthárdi gimnáziumban tanult. 1957 és 1963 között elvégezte a Budapesti Képzőművészeti Főiskolát, ahol többek között Mikus Sándor, Pátzay Pál és somogyi József voltak a mesterei. Művészetének igazi megnyilatkozási formája eleinte a kisplasztika volt. Kisszobrait többnyire bronzból készítette, de mindemellett a fát és a követ sem vetette meg. 1965 óta több csoportos kiállításon is szerepeltek a munkái. Mint például a budapesti Százados úti művésztelep kiállításán, a Pécsi Kisplasztikai Biennálékon, vagy a Szegedi Nyári Tárlatokon. Az első saját tárlata 1979-ben Debrecenben volt, majd miután előszőr lépett önállóan nyilvánosság elé, azóta számos kiállítására került sor szerte az országban. 

A pályafutása első feléből a legkiemelkedőbb munkájának az Éneklő gyerekek (Budapest), és Domborműves emlékoszlop (Eger) számított. 

A 80-as évek már újra Vas megyében köszöntötték a szobrászt. Több köztéri szobrot is készített vasi városoknak, mint például Filep Ferenc-emléktáblát Körmenden.  

A szentgotthárdi III. Béla-emlékszobra méltó ábrázolása lett a nagy királyunk emlékéhez. A királyi alak mögött látható stilizált, fémből készült háttér hazánkban a III. Béla korában megjelenő francia gótikát szimbolizálja. Anyaga bronz és a kő. A 40 évvel ezelőtti ünnepségen a jelentőségét is kiemelték: a szobor jelképezze Szentgotthárd lakóinak hazaszeretetét, hagyománytiszteletét és nemeslelkűségét. 

A nyolcvanas évek második felében és a 90-es évek elején számos további alkotással gazdagította a vasi városokat Gömbös László. Szentgotthárdra készített Arany János-mellszobrot (1989), Történelmi emlékhelyet (1991); Körmendre Történelmi emlékhelyet (1990), Batthyány-Strattmann-emléktáblát (1990), Dienes Lajos domborművet (1993), Ludovikás emlékművet (1995); Őriszentpéterre Őrállók-emlékművet (1987), Háborús emlékművet (1990), Köztársaság obeliszket (1992), Szent István mellszobrot (1995); majd pályafutása végén szülőfalujában Csörötneken Világháborús, illetve 56-os emlékművet (1999). Alkotásai realisztikusak, a személyiségén átszűrt művek. 

Nem csoda, hogy az egyéni kiállításai között Szentendre és Budapest (Árkád Galéria) mellett a vasi települések is rendre szerepeltek. 1981-ben Körmend, 1983-ban Szentgotthárd, 1988-ban Szombathely és Bük, 1993-ban pedig a fővárosi Vármegye Galérián az őriszentpéteri munkái képviselték. 

1994-ben a Hazáért Emlékkereszttel jutalmazták. Gömbös László 2010-ben hunyt el.