Kőszegi az ország egyik legjobb zenekara - Szilágyi Miklós karnaggyal beszélgettünk

Magas pontszámmal szereztek C fokozatú kiemelt arany minősítést a fúvósok – a sikerből most töltekeznie kell a zenekarnak, és az euforikus érzésből neki is tovább kell menteni valamit, hogy a következő nagy vállalásokhoz kitartson a lendület, mondja a ’87-es születésű karnagy, aki a felsorolt négy együttesen kívül a kőszegi ifjúsági fúvószenekarnak is társ-művészeti vezetője (és tubása), felesége, Szilágyiné Gasztonyi Eszter karnagyi munkáját segítve. Mindegyik közösségtől rengeteget tanult, pályakezdése óta az együttesekkel már több száz darabon dolgozott – hiszen más megközelítés kell egy rövid egyházi kórusműhöz, egy könnyűzenei átirathoz és más Händel Messiásához –, mindehhez fegyelem kell, amit igyekszik is megkövetelni. Állítja: sok szerencsés véletlen együttállása kellett, hogy most itt tarthasson, de szükség volt arra is, hogy éljen az adódó lehetőségekkel.

– Úgy kezdődött minden, hogy zeneiskolás akartam lenni. Halásziból származom, dolgos keresztény-konzervatív családból. Édesanyám kikérte a véleményemet az engem érintő kérdésekben, így volt ez a zenetanulással is. A mosonmagyaróvári zeneiskola ütő-tanszakára jelentkeztem a halászi szolfézs-előkészítőből. Ott egy kiváló pedagógus, Bükki Attila keze alá kerültem, aki nem dobost, hanem zenészt akart nevelni belőlünk. Így alakult, hogy később ütőhangszeres alapokkal kezdtem a fúvós karmesteri és kóruskarnagyi pályát, ami sok szempontból egyedi látásmódot adott. 

- Nem jártam konzervatóriumba, a mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnáziumban végzőseként nem igazán tudtam, hol tanuljak tovább. Mindig sokféle muzsikát hallgattam, amik megfértek egymás mellett, és nagyon szerettem zenélni: a Mofém fúvószenekarban játszottam 14 éves korom óta, párhuzamosan rock együttesek tagja voltam, ami színpadi rutint adott, és megtanított viselkedni a színpadon, kezelni a technikai eszközöket. Végül a felsőoktatási tájékoztatót böngészve jelentkeztem tanítónak, színésznek és a szombathelyi főiskola ének-zenetanár, karvezetés szakára is. Így kerültem Szombathelyre, ahonnan végzősként Kőszegre vezetett az utam. Ekkor, kőszegi létem kezdetén léptem ki az utolsó rockzenekaromból, a FateRock nevű formációból.

2009 novemberében egy Vas Népe cikkben olvasta Miklós, hogy a kőszegi fúvósok elköszönnek karnagyuktól, Dohos Lászlótól. A hónap végén, még szombathelyi egyetemistaként felhívta Bakos György fúvószenekari elnököt. Első beszélgetésükkor a zenekar próbatermében hangzott el az azóta sokat emlegetett mondat: „Miklós, mi tulajdonképpen egy őrültet keresünk”. December 3-án a Nyomorultak című musicalből készített egyveleget kellett betanítania a zenekarnak „próbajáték” gyanánt, ami annyira jól sikerült, hogy a zenekar megtapsolta, így a közösség végül őt választotta. Már az első diplomáját a kőszegi zenekarral csinálta – köztársasági ösztöndíjat és Alma mater kitüntetést kapott mellé –, és 2013-ban a másodikat is a Debreceni Egyetem mesterdiplomát adó karmester-fúvószenekari karnagy szakán: „D” kategóriában kiemelt arany minősítést kapott a fúvószenekar, ő pedig kitüntetéses diplomát. Az egyetemi ihlető környezet, a rengeteg műhelymunka és a hozzáértő mesterek munkája meghozta az eredményét. 

Abban az évben vette át a Concordia vezetését a nagybeteg Schrott Géza karnagytól. Februárban kezdett a kórussal, áprilisban már Jászberényben léptek fel egy fesztiválon, ő pedig „ifjúi vehemenciával” vezényelte a próbákat.

– Azóta sokat szelídültem, változott a személyiségem, a karnagyi stílusom is. A hév megmaradt, de jóval diplomatikusabb lettem. Viszont továbbra is csak azt tudom szorgalommal és meggyőződéssel csinálni, ami érdekel, abban viszont ezer fokon égek. A próbákra ma is úgy megyek be: akkor tettem jól a dolgomat, ha ott kikapcsolódnak a zenekari tagok. Ehhez az kell, hogy folyamatosan terheljem őket, megfelelő ütemben. Természetesen felkészülten kell eléjük állnom, csak így tőlük ugyanezt jogosan követelni – mondja.

A tíz év mérföldköveit sorolja: az első, hogy Kőszegre került. 2011, amikor elkezdte a Debreceni Egyetemet, utána kezdődött a fúvószenekari hangszerelések sora. 2012-ben a Magyar Dal Napja címmel a Bersek-iskola tornatermében adtak nagy sikerű koncertet. 2013-ban a Miskolci Operafesztiválon szerzőtársával megosztott 1. díjat kaptak, ami megnyitotta az utat ahhoz, hogy 2014-ben bemutassák az Ostrom Opera – Kőszeg 1532-t, ez után következett az I. világháború centenáriumára készült A nagy háború képei című előadás, melynek szintén ő volt a zeneszerzője. 2015-ben vette át a Fidelissima Vegyeskar karnagyi teendőit, abban az évben megnősült. 2016-ban, a fúvószenekar 150 éves évfordulójának évében zenei munkásságát Vas megyei Ifjúsági Príma-díjjal ismerték el. 

2017-ben bemutatták Händel Messiását a soproni evangélikus templomban, akkor lett apa, azóta már hattagúra bővült a családjuk. 2019 az I. Concordia kórusfesztivál éve, 2020-ban a pandémia idején a közösségi élet hagyományos formái megszűntek ugyan, de megszületett a fúvós adventi kalendárium. 2021-ben megszervezték a II. kórusfesztivált, tavaly pedig fennállása 156. (155+1) évfordulóját ünnepelte a fúvószenekar. 

– Ebben a városban rengeteg potenciál van, ami predesztinálta az eredményeket. A rám bízott zenészekben és énekesekben mindez már ott szunnyadt. Én csak a katalizátor vagyok, akin keresztül ezek megszülettek. A karnagy közvetít a szerző, a zenész és a közönség között: attól a pillanattól kezdve, hogy felemelem a kezemet, ezen a kommunikáción keresztül születik meg a „varázslat”. Szerencsém, hogy amolyan zenebohóc is tudok lenni, aki, mint egy frontember, húzza magával közönséget, a zenekari és kórustagokat is. Én vagyok az előadás fókuszában, de csak úgy lehetek hiteles, ha teljesen átadom magam, kvázi nincsenek titkaim. A zenészek számára a zenekarban a közösségi lét a vonzó. Ha egy zenészpalánta bekerül az ifjúsági zenekar miliőjébe, ahol hozzá hasonlók között lehet, és velük együtt hozhat létre valami értékeset, ott indul el valami. Ők kerülnek át később a nagyzenekarba – saját kortársaikkal együtt egy kis részt alkotnak a nagy egészben. Épp ezért közösségi lét ápolása is állandóan feladatot ad.

Most szakmailag a „szürke hétköznapokat” élik, decemberben viszont jön a Jézus! – Mary McDonald és Rose Aspinall amerikai szerzőnők szimfonikus zenekarra és kórusra írt musical oratóriumának magyarországi bemutatójára készülnek karácsonykor. A koprodukcióban szerepet kap a Concordia, a Fidelissmia kórus és a fúvósok is. Két előadást terveznek: egyet Kőszegen, egy másikat Sopronban. Ahogyan a többire, ezekre is úgy készülnek, mintha rajtuk múlna a világ sorsa.