Szent Mónika emlékezetére - Sok országban van olyan nap, amikor az édesanyákat köszöntik

Magyarországon először 1925. március 8-án Budapesten, a MÁV-foglalkoztatóban rendezték meg az anyák napját. A szervező a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt volt. A kezdeményezés eredetileg Amerikából indult és az Ifjúsági Vöröskereszt mozgalom magyar szervezetének egyik társelnöke, Petri Pálné révén jutott el hozzánk. Petriné maga is hosszabb időt töltött az Egyesült Államokban, az ottani szervezet képviselői szintén eljöttek hazánkba. Az eseményre és az abban rejlő lehetőségekre más szervezetek is felfigyeltek. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége 1925 áprilisában már azt javasolta, hogy az anyák napja legyen hivatalos ünnep, ők az időpontot május 1-jére tették volna. A Katolikus Gyermekvédelmi Központ pedig arra kérte a püspöki kart, hogy az egyházi iskolákban az anyák napját „évről évre intézményesen ünnepeljék meg”. A két világháború közötti időszakra valóban az iskolai rendezvények voltak a jellemzők, a világi és a felekezeti intézmények egyaránt bekapcsolódtak a szervezésbe. A kezdeti bizonytalankodás után az időpont nálunk május első vasárnapja lett. Ez szerencsésnek mondható, mert az anyák ünnepe így közel került május 4-éhez, Szent Mónikának, az anyák patrónusának emléknapjához. Kicsit bonyolítja a dolgot, hogy Mónika nevével kétszer is találkozunk a naptárban, május 4-én és augusztus 27-én. Az első dátum a halálának a dátumát jelöli. 1969 előtt ezt tekintették a szent „hivatalos” ünnepnapjának, akkor áthelyezték ezt augusztusra, az Ágoston-napot (augusztus 28-át) megelőző időpontra. Május 4-e attól kezdve „csupán” emléknap. 

Mónika – fiával, Ágostonnal ellentétben – nem tartozik az igazán ismert szentek közé, templomi ábrázolásával sem találkozunk gyakran. Ahhoz, hogy megismerjük az életére vonatkozó információkat, Ágoston Vallomások című művét kell fellapoznunk. Ebben megtalálható anya és fia élettörténete, sőt a mű több fejezete is kettejük viszonyáról, az anyai könnyekről és az anyai szeretetről szól. Mónika 331 körül Tagastéban, keresztény családban született, fia is ugyanott látta meg a napvilágot 354-ben. Ezt a Római Birodalomhoz tartozó települést a mai Algéria területén kell keresnünk. Ágostonról a kései utókor azt feltételezi, hogy apja révén pun vagy berber származású volt, ezért előfordul, hogy 19. századi képeken sötétebb a bőrszíne. Fiatalkorában „belemerült a testi vágyakozások örvényébe”. Előbb szülőhelyének iskoláit látogatta, majd édesanyja kérése ellenére – Észak-Afrikát elhagyva – Itáliába utazott. Rómában tanult, majd Milánóban Szent Ambrus tanítványa lett. Abban, hogy Ágoston – megismerve a korszak vallási és filozófiai irányzatait – 387-ben végleg a kereszténységet választotta, szerepe volt az édesanyjának is, aki kitartóan könyörgött azért, hogy fia megtalálja az utat Istenhez.

Amikora fia elhagyta otthonát, édesanyja elindult a keresésére is, megtalálta: találkoztak, de nem sok időt tölthettek együtt, mert Mónika a hazafelé vezető úton meghalt. Ostiában temették el. Ágoston azonban valóban visszatért szülőföldjére, s Hippo város püspöke lett, ma az ókeresztény irodalom legjelentősebb alkotójaként tartják számon. Bár a két ünnep – anyák napja és Mónika emléknapja – az előzményeit tekintve nem kapcsolódik szorosan össze, mégis előfordul, hogy anyák napján Szent Mónika életét említik példaként. Van Szent Mónika-ábrázolás Szombathelyen is. Mikes Benedekné – Mikes János püspök édesanyja – 1920-ban halt meg Szombathelyen, a székesegyház egyik oldalkápolnájában temették el. A sírra fia, Mikes János püspök az édesanyja iránti tiszteletből egy olyan reliefet készíttetett, amelyen Szent Mónika és Szent Ágoston együtt látható. A Mayer Sándor szobrász alkotta dombormű Ary Scheffer holland származású francia festő munkájának kőbe faragott változata. Az eredeti festmény Londonban a Nemzeti Galériában található.