A rendszerváltozástól máig: Maradok civil – Miszlivetz Ferenc tudományos pályáját és mint embert is bemutatja az interjúkötet

Miszlivetz Ferenc szociológus, történész, egyetemi tanár, az MTA doktora, a kőszegi iASK alapítója és főigazgatója, a Pannon Egyetem professzora, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének tanácsadója. Az esszéiből és a vele készült interjúkból válogató Maradok civil – Esszék és beszélgetések (1987-2023) kötetet hétfőn mutatták be Kőszegen.

A rendszerváltoztatást megelőző évtizedtől kezdődően napjainkig megjelent írásokból válogat a könyv. A fordulat évéről, az azt előkészítő mozgalmakról, a politikai rendszer átalakulásról, a magyar felsőfokú oktatás átalakításáról és az Unióról is szólnak az írások – a kor lenyomatát adják, és ahogy a fülszövegben szerepel: felrajzolnak egy életpályát is, amelyben egyformán hangsúlyos a tudomány, az oktatásszervezés és az ehhez kapcsolódó intézményalakítás is. Jelenünk legnagyobb kihívásait is véleményezi, szó esik az Unió jövőjéről, a zárótanulmány pedig az orosz-ukrán háborúval foglalkozik, „egy olyan problémakörrel, ami akár veszélybe is sodorhatja az elmúlt negyven év eredményeit”.

A Líra könyvesboltban a telt házas kötetbemutatón a szerzővel Nagy Endre szociológus beszélgetett – mint kiderült, ismeretségük a ’80-as évek elejéig nyúlik vissza. Mit jelent a civil szó, mit a civil társadalom? – ezt tárgyalták először. Nagy Endre úgy fogalmazott: egy olyan polgár önvallomása a könyv, akinek egy feudál-bolsevik rendszerben kellett önmagát elhelyeznie, a szocializmusban radikális polgárnak kellett lennie. 

A professzor árnyalta a képet: a civil attitűd akkor és most is azt jelentette számára, hogy nem erőszakkal, hanem az ész, az értelem meggyőző erejével kell sikert elérni. Szóba került köztük a Kelet-Nyugat Párbeszéd Kör, melynek alapítója volt és a fél évet élt a Szabad Kezdeményezések Hálózata is. Beszéltek a felelősséget nem vállalás kultúrájáról, amivel szemben ott van a civilség, ami „belső állapot”, szellemi függetlenség és lelkiismeret jellemzi. 

Elhangzott: civil világot építő és megtartó ereje csak a vitában született konszenzusnak van. Miszlivetz Ferencnek mindig vannak „ügyei” – jelentette ki Nagy Endre. Ilyen volt a „szombathelyi kaland” a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán: egy újabb epizód az új, a korábbihoz képest más szemléletű egyetemért – és az első hazai Európa-tanulmányok egyetemi szak kidolgozása is. Hankiss Elemérvolt az új kőszegi intézet szellemi útmutatója – a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete globális hatósugarú lett. A polgár lázad és épít is: a várossal összefogva felkarolt egy tradíciót, őrzik, továbbviszik az értékeket az intézeten belül (is).

Előszavában Szentes Tamás úgy mutatja be a professzort, mint aki pályája során végig a multidiszciplináris fejlődéstudományok művelője volt és maradt, azon belül az Európán belüli fejlődési szakadékra és centrum-periféria viszonyra, a kelet- és közép-európai régió fejlődési gátjaira és lehetőségeire koncentrál. A kőszegi FTI-iASK-ban az országon belüli regionális fejlődési problémákat és fejlesztési alternatívákat kutatja. A beszélgetés végén Nagy Endre úgy jellemezte: sokszor bizonyította, hogy képes kitörni a megszokott keretekből (megfelelő társakkal és környezetben) és jó példája annak, hogyan kell globálisan gondolkodni és lokálisan cselekedni.