Bokor a viharhoz – Petőfi a Kámoni Arborétumban - fotók

„Boldogok, akik mindent megmagyaráznak, mert eszükbe sem jut, hogy megérteni teljesen semmit se lehet s kiváltképpen nem a nagyon világosnak tetszőt” –Ady Petőfiről írt sorai nyitották a műsort szombat estet a Kámoni Arborétum Látogatóközpontjában. Az 1847 júniusában született Lennék én folyóvíz, a Távolból, a Verseim, az Ujság, a Színbírálat, a XI. úti levél című vers és megannyi másik folytatta, közben megzenésített versekkel mint a Mi kék az ég!; az Ez a világ amilyen nagy; A szerelem, a szerelem.

Takóné Hoós Ildikó válogatta össze a verseket és készítette a koreográfiát A bokor a viharhoz című estre. A versmondók a rejtőzőbb költőt mutatták meg, ihletett dallamaival – megzenésített, főleg szerelmes Petőfi-versekkel – érkezett a Rózsabors Műhely, Nagy Kriszta és Dala József. Az előadás végére sokszínű, összetett Petőfi-arc rajzolódott ki: életenergia, útkeresés, szerelmi szenvedély, csalódás, külön hangsúllyal Petőfi gyötrődő korszakain. Megmutatta, milyen nagy érzelmi amplitúdókkal élt a „természet vadvirága”, akinek „a költészet fája volt az élete, minden verse egy levelke rajt”.