Jó reggelt, Vas vármegye!

Elég strapabírók ezek az esernyők? – kérdezem a nagyáruház pénztáránál, és nem késik a válasz: „Eddig még nem jött rájuk panasz.” Nézek várakozón, hátha jut még információmorzsa: „Igaz, a szelet egyik sem bírja. De amit fog, az jobb, mint a gyengébb.” A pékségben is érdeklődöm késő délután: „Puha ez a kenyér? Frissen sült?” Árnyék suhan át az eladó arcán: „Van ennél régibb is”. Az esernyő persze csak látszatra erős, öt használat után a rugós szerkezete már bizonytalan. A kenyér meg… kemény a héja és íztelen, mint otthon kiderül. Ha Murphy törvénykönyvét nézzük a mesterségekről: „Élő kereskedő nem mondott még igazat.” De ne legyünk ennyire szigorúak: a világon minden csak viszonyítás kérdése. Az esernyő és a kenyér minősége is.