Volt egyszer egy Óvónőképző Vasváron

A második világháború előtt középiskolai oktatás nem volt Vasváron, az első középfokú intézmény a vasi településen az Állami Óvónő-képző Intézet volt. Ennek az iskolának az első évfolyama az 1951/52-es tanévben vette birtokba az intézményt. Rá öt évre, 1956-ban hagyta el az iskolapadot az utolsó óvónőképzői osztály, innen kezdve már csak gimnáziumi osztályokat iskoláztak be a vasvári iskolában, amely 1957. augusztus 1-jén az iskola igazgatójának javaslatára felvette a Béri Balogh Ádám nevet. Miközben az egykori iskolát diákotthonná alakították, addig új iskolaépületet húztak fel 1963 és 1966 között. A megújult iskolában előbb kereskedelmi, majd postaforgalmi képzés folyt. De milyen is volt az óvónőképzés a vasvári iskola alapításakor, illetve milyen volt a vasvári óvónőképzés? 

Az iparosodás és az urbanizáció hatására nem csupán a 19. század második felében, de a 20. század első felében is egyre nagyobb volt az igény az óvodákra. Azonban az óvodahálózat ezt nem tudta teljes körűen kielégíteni. A 19 század végén, a 20. század elején alig több mint 2000 óvoda működött Magyarországon. Mégis rendkívül kevésnek bizonyult, ugyanis az intézmények zsúfoltak, túlterheltek voltak. Nem volt ritka eset, hogy egy óvónőre 100-200 gyermek jutott. Mindemellett az óvodák felszereltsége, bebútorozása, a játékokkal való ellátottsága is hiányos volt. Éppen ezért 1936-ban az 1891-es óvodai törvényt módosították, és az az óvodák a belügyminisztérium hatáskörébe kerültek. 

1938-ban mindössze négy óvónőképző működött Magyarországon, a képzés alig tudott lépést tartani az óvodák számának növekedésével, ezért számos intézkedést hoztak a képzésben résztvevők számának emelésére. A második világháborút követően a nők tömeges munkába állása miatt még nagyobb hangsúlyt kapott az óvodai nevelés, a gyermekelhelyezés. Talán nem véletlen, hogy 1946 és 1957 között az óvodák száma megkétszereződött, az óvónők száma pedig hatszorosára nőtt. Ebben vállalt szerepet a vasvári óvónőképző is.  

Az Állami Óvónő-képző Intézet 1951-ben nyitotta meg kapuit, az 1951/52. tanévben nem kevesebb, mint 41 óvónőjelöltet vettek fel. Az iskola ekkor még nem volt önálló, ugyanis közös volt az igazgatása az általános iskolával. Az 1952/53-as tanévtől azonban már különvált az igazgatás, innen kezdve már diákotthon is rendelkezésre áll a távolról érkező diákok elszállásolására. Az iskola életében nagy változást jelentett, hogy 1954-ben a településen gimnázium nyílt. Mindez azt is jelentette, hogy az óvónőképzőbe már nem iskoláztak be több növendéket. A még tanulmányaikat folytató diákok - a gimnáziumi osztállyal párhuzamosan- együtt jártak iskolába. 1956-ban nyerte el képesítését az utolsó óvónőképzős osztály. Ezzel lényegében meg is szűnt a vasvári Állami Óvónő-képző Intézet. 

Az öt év alatt olyan diákok kerülhettek be a képzőbe, akik elvégezték az általános iskolát, valamint a felvételin alkalmasnak bizonyultak, és rendelkeztek kellő énektudással. Többnyire kisiparosok, kereskedők, munkások, vasutas dolgozók gyermekei jártak a képzőbe. Nem csak Vasvárról, hanem a környékbeli falvakból is. Mint például Győrvár, Mákfa, Olaszfa, Oszkó, Püspökmolnári, Szemenye, vagy éppen Újlak. 

Az iskolában délelőtt és délután is voltak órák, délután pedig szakköröket, sportköröket, ének és zeneórákat tartottak. A diákélet élénk volt, a helybeliek mellett kollégisták és albérletesek gazdagították a tanulói kört. 

De mit is tanultak az óvónőképzőben? Az óvónőjelöltek az első tanévben történelmet, földrajzot, matematikát, természetrajzot, ének-zenét, rajzot, kézimunkát és testnevelést tanultak. A szakmához kapcsolódóan csak a harmadik félévtől kezdtek neveléstant, illetve tanítástant tanulni, a negyedik félévtől pedig már az óvodai foglalkozás is szerepelt a tanrendben. A harmadik tanévben az alábbi órákon is részt kellett már venniük: lélektan, módszertan, gyermekjátékok, óvodai gazdaságvezetés. A tananyagokat a soproni óvónőképzőből beszerzett tankönyvek segítségével sajátították el. A gyakorlatukat a vasvári óvodában végezték a diákok, ahol a gyakorlatvezető tanár mellett az óvónő is segítette őket. Általában párban végezték a gyakorlatukat a növendékek, ám a nagy tanulói létszám miatt csak ritkán – fél évente - kaptak lehetőséget. A gyakorlati képzés elvégzése után képesítővizsgát kellett tenniük a diákoknak, ami írásbeli, szóbeli és gyakorlati részből állt. 

A tantestület minden egyes tagja minden segítséget megadott a növendékeinek. Az oktatási tananyagok mellett életvezetési, egészségügyi, vagy akár öltözködési tanácsokkal is ellátták a diákjaikat. 

Az első 41 fős osztály zöme pályán maradt. Nem csak ők, hanem az öt év alatt végzett összes diák is részt vehetett 35 évvel ezelőtt azon a találkozón, amelyet a magyar óvóképzés 150 éves évfordulója alkalomból rendeztek. Az 1988-as vasvári találkozóról a Vas Népe is tudósított. 

A városi tanács dísztermében gyűltek össze az egykori képzősök. Egymás nyakába borultak a régi barátnők, akik őszinte örömmel látták viszont néhány tanárukat, így Kelemen Józsefet is, aki annak idején énékzenét tanított, kórust vezetett. A zsúfolásig megtelt díszteremben elsőként óvodások adtak ünnepi műsort, majd felidézték azt a bizonyos öt évet. A vendégek emléktáblát is avattak a képző egykori épületén.