2023.07.06. 11:30
Érik a lekvárnakvaló - Egy olyan vasi barackosban jártunk, amely túlélte a fagyokat
Kedveznek a hűvös éjszakák a kajszi érésének: a magas cukorfokú gyümölcsből finom, édes lekvár fő. Van olyan országrész, ahol a termés 90–100 százalékát elvitte a késői fagy; a tápláni családi gazdaságban ennél jóval kisebb a kár: némileg a szerencse, nagyobb részben az állandó gondoskodásnak köszönhető, hogy Enyingi Lászlóék most szüretelhetnek.
Nemcsak méretesek, de zamatosak is – Enyingi Lászlóék családi gazdaságában javában tart a kajsziszezon.
Fotó: © Cseh Gábor
Perzsel, szinte éget már a nap, a munka azonban nem állhat meg: magasba emelőről egyenként, kézzel szedik le és teszik a rekeszbe a mosolygós, aranyló gömböket. A táplánszentkereszti ültetvényen a korai fajták már leértek, most a Orange Red van a soron – ez már befőzni való, sokan keresik. Enyingi László azt mondja: júliusban mindenki kajszit akar, szinte kivétel nélkül mindenki befőzni viszi a gyümölcsöt. A több mint egyhektáros területen egyébként 700 kajszi fa található, a nyolc fajta sorban, egymás után hoz termést.
Várhatóan augusztus 10-ig eltart a szezon, a tapasztalat az: minél későbbi érésű, annál markánsabb, zamatosabb, erőteljesebb az íze. A szakember megjegyzi: a mostani, éjszaka hűvös, napközben meleg időjárás kedvez a kajszinak, így jobban felhalmozódik benne a gyümölcscukor. Azt pedig laikusként is tudjuk: jó alapanyagból lehet jó lekvárt készíteni - többen kipróbálták már, ebből biztosan édes lesz.
Enyingi László korábban zöldségekkel foglalkozott, de már akkor elhatározta: ha egyszer ültetvényt telepít, az csakis sárgabarack lesz – nem sok van belőle felénk és mégiscsak meghatározza a szezont. Többször járt Olaszországban: amit lehet, kitanulmányozott. Onnan hozta az oltványokat és a technológiát. Az elmúlt esztendők pedig be is bizonyították: jól érzi magát a kajszi az Alpokalján.
Fotó: © Cseh Gábor
Ha nem szeretném, nem lehetne csinálni. A barackosban töltöm a szabadidőmet és a munkaidőmet. Minden fát egyenként ismerek – fogalmaz Enyingi László, amikor arról beszélgetünk: mennyi munkával, áldozattal jár a szakma. Meséli: a fagyok idején 14 éjszakán át égtek a mécsesek, hogy védjék a fákat. Folyamatosan kell kapálni is, gyomirtot ugyanis nem használnak, a gyökerek azonban levegőre éhesek. Tavasszal a gyümölcsritkítás - ennek köszönhetően nőnek szép nagyra a barackok, augusztusban a főmetszés, ilyenkor, főszezonban pedig többek között a zöldmetszés ad sok munkát. Éjszakánként 25 ezer liter vizet öntöznek el - a kiépített csepegtető rendszernek köszönhetően nem szomjaznak a fák, de a későbbi érésű fajtáknak jól jönne a kiadós csapadék. Igaz: az érésben lévő gyümölcs, ha picit is sérült, rohadni kezd a víztől. Amíg azonban minden mikro-és makroelemet megkap a fa, van miben bízni. A gondoskodás mindig meghozza gyümölcsét.
