Jó reggelt, Vas vármegye!

Néha annyira gomolyos az ég, mintha angyalok lakomáznának naphosszat a mami madártejéből, nagykanalakkal dobálva egymás tányérjába a rumos tejben gőzölt, gyönyörű, kemény tojáshabot, kivadászva közben a mazsolákat, és a sűrűn kavart, sárga lé kortyait koronázzák meg egy-egy falattal. De mire eltűnik egy adag bodor a mennyből, már fel is vonul egy újabb dózis, figurákat mutatva a kékben, kuncognak az angyalok, a mutatóujjukat húzogatják a habban, mártogatnak, cuppognak – alakul a maci, a kacsacsőrű emlős, a nagy orrú piktor, Óz kalapja, a sárkány, a ló, és birkává nőnek a bárányfellegek. Amikor az angyalok elfáradnak, berobognak földi segítőik, a felhőcsinálók, és kipöfögik kamionjaikból az égig érő gomolyokat.