Adorján Andor története, aki 1883-ban Szombathelyen, a Zanelli sikátorban született

E mondatot olvasva először valószínűleg azon tűnődünk el, hol is lehetett ez a kis utca. Nos, a belvárosi tennivalóink során gyakran megfordulunk ott, most Belsikátor a neve, de volt idő, amikor Forgónak hívták. A Fő tér felől érkezve a jobb oldalon az első épület volt az Itáliából származó Zanelli család háza. Adorján (születési nevén: Lackenbacher) Andor azonban nem itt született, hanem a másik oldalon, abban az épületben, amelyik „mediterrán házként” vált ismertté, s amelynek lebontása ellen 1999-ben civilek demonstráltak. 

Az épületet nem sikerült megmenteni, a tiltakozóknak csupán azt sikerült elérniük, hogy kapuzatát a levéltár sarkánál újra felépítették. Ma már egyre kevesebben tudják, hogy az az építmény hogyan és miért került oda. Az épület az 1880-as években Lackenbacher Fülöp tulajdona volt. Bőrkereskedőként kezdte, Zalaszentgrótról került Szombathelyre, ahol megalapította a cipőgyár elődjét, a Szombathelyi Bőrgyár Részvénytársaságot. Annak, hogy miért éppen a Szabadságharcos utcában, több oka is van. A Perint biztosította a bőrcserzéshez szükséges vizet. 

Feleségének, Singer Malvinnak a szülei is Óperinten laktak, s ez a település 1885-ig közigazgatási szempontból nem tartozott Szombathelyhez. Azokban az időkben, amikor zsidók még nem lakhattak a város területén, Óperinten és Szentmártonban könnyebben házhoz, lakáshoz juthattak. Adorján Andor az anyai ági őseit már mint régi szombathelyieket tartotta számon. Lackenbacher Fülöp tehetős polgárként tagja volt a város elöljáróságának, 1877 és 1886 között ő volt a zsidó hitközség elnöke, s az ő idejében épült a neológ zsinagóga is. 1892-ben a Lackenbacher család Budapestre költözött. (A belsikátori házban később Knebel Ferenc fényképészeti műterme működött.) 

Adorján Andor mindössze kilenc évet töltött Szombathelyen. Egyetemre Pesten, majd Párizsban járt, író, újságíró, műfordító lett. A Pesti Naplónál, majd Az Estnél dolgozott, önálló kötetei is megjelentek. 1919-ben Franciaországban telepedett le, és ott élt 1966-ban bekövetkezett haláláig. Újságíróként francia lapoknál dolgozott, de kapcsolata régi hazájával sohasem szakadt meg. Magyar írók műveit fordította franciára, a franciákét magyarra. A Párizshoz közeli Eaubonne-ban lakott jó anyagi körülmények között.

Hatalmas életművet hagyott maga után. Amikor elhunyt, a franciaországi emigráció folyóiratában, az Irodalmi Újságban Halász Ernő búcsúztatta: „Hat nyelven írt és beszélt – remek regélő volt – és milyen szépen! Magyarul ’vazsmegyei’ ízességgel írt csaknem haláláig.” (…) „A legnagyobb francia lapoknál dolgozott, itt is megcsodálták mérhetetlen tudását, műveltségének kifogyhatatlan tárházát és francia stílusának csillogását. Sehogy sem akarták elhinni, hogy nem a voltaire-i nyelv angyala állt André ‚Adorzsán’ bölcsője mellett.” A szombathelyi Belsikátorban álló kapu ma tele van graffitikkel. 

Valaki ezt fújta fel a vakolatra: „I love (szívecskével) my Hometown” (Szeretem a szülővárosomat). Bár biztos, hogy nem firkált falakra, az üzenet akár Adorján Andortól is jöhetett volna. Nem voltak gyermekei, ezért élete végén azt tervezte, hogy könyvtárának magyar nyelvű könyveit arra a szombathelyi iskolára hagyja, ahol megtanították írni, olvasni. Annak idején a Torna utcai (ma Zrínyi utca) Izraelita Elemi Iskolába járt. A múzeum vezetőinek levelet írt, hogy azt, ami az élete folyamán összegyűlt nála (irodalmi emlékek, képek, szobrok, műkincsek), szeretné a városra hagyományozni. 

Felvetődött benne, hogy talán politikai okokból nem fogadják el a felajánlását. „…csakugyan nem vagyok kommunista, ami azonban nem zárja ki, hogy ne legyek magyar és szombathelyi fi. Elismerem, nem tudok megbarátkozni semmiféle diktatúrával és osztályuralommal. A politikai és gondolati szabadság éppen olyan éltető elemem, mint a levegő.” Mindaz, amit a szülővárosának szeretett volna adni, végül mégsem került Szombathelyre. Adorján Andor nevét a kultúrtörténet iránt érdeklődők közül sem sokan ismerik. Eddig keveset írtak róla, de szerencsére elkezdődött életművének feldolgozása. 

Nemrég megjelent az a kötet, amelyik magyar vonatkozású válogatott leveleit tartalmazza. Az életét és munkásságát bemutató bevezető tanulmányt Tüskés Anna, a kötet szerkesztője, a levelek közzétevője írta. A könyvet október 3-án mutatják be a Berzsenyi Dániel Könyvtárban.