Ki tudtak telni, nagyra nőttek az idei diószemek - Nagysimonyiban jártunk

 „A közepesnél jobb termés várható az idén, amely menynyiségben is, és még inkább minőségben jelent majd előrelépést a tavalyi aszályos év után. A csapadékos tavasz és nyár miatt szépen ki tudtak telni a szemek a csonthéj kialakulásáig, ezért sok dió van a fákon, és nagy méretűek” – írta szeptemberi prognózisában a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács. Jól kitelt gerezdekről, megfelelő gyümölcsméretről és szép színű dióról számol be a gazdálkodó is – soha rosszabbat – mondja a termésről. 

– Tavaly aszály, az idén nagyon jó, csapadékos tavaszunk volt, ami azért fontos a diónak, mert június 30-ig alakul ki a csonthéj. Ha nem kap elég csapadékot a fa, akkor a csonthéj apró marad, míg a nagy csonthéjban nagy magok helyezkednek el. Fontos még, hogy a megfelelő növényvédelemmel meg tudtuk óvni a diót az esős időben a baktériumoktól, a gombáktól és a kártevőktől, mint például a dióburok-fúrólégytől. Utóbbi augusztusban támad, de az idén ez sem okozott akkora problémát: a tavalyi szárazság miatt a száraz földben a petéi nem tudtak áttelelni. A talajmaró használata, ezzel a föld mozgatása is csökkenti a peték számát. Most nem pusztítottak a tavaszi fagyok sem. Összességében a mennyiséggel és a minőséggel is elégedettek lehetünk, jó év az idei – mondja a gazda.  

Hajas Péter huszonöt éve kezdett dióval foglalkozni. Azt mondják, idő és türelem kell a kertek királynőjének termesztéséhez: kilenc-tíz éves fákról szüretelhetett először kellő mennyiséget, közben folyamatosan fejlesztett. Öt méter a tövek, tíz méter a sorok távolsága – katonás rendben sorakoznak a fák az ültetvényen. – Szeptember 30-án kezdődött a betakarítás, ami már gépesített: traktorra köthető hevederrel rázzuk le a fákról a termést, a diót a fák alól szedjük. Sokáig nem lehetnek a földön a szemek, mert a minőségük néhány nap után már romlik, mielőbbi feldolgozás, mosás, szárítás szükséges – magyarázza a gazdálkodó. Ültetvényein háromfajta dió terem különböző érési idővel: a Milotai bőtermő érik először, szeptember elején. A milotai őshonos fajta és az amerikai Pedro kereszteződésében az előbbi hozza a magyar dió szépségét, színvilágát, kerekdedségét, formáját, ízét. Vékony a héja, szinte két ujjal törhető, könnyű pucolni, hófehér a bele; a Pedro pedig a bő termést. Az oldalrügyön is termő fajtától eleve nagyobb terméshozam várható. (Az új, hibrid fajták már oldalrügyön is teremnek, míg a hagyományos magyar dió csak az ágak csúcsrügyén terem.) Másodikként érik a Chandler, egy népszerű amerikai fajta, végül a francia Lara, ami az édeskés íze miatt közkedvelt a fogyasztók körében. Október 20. körül megtörténik az utolsó betakarítás, utána elkezdjük pucolni a diót december közepéig – látszik, hogy a gépesítés mellett itt is szükség van az emberi kezekre. Azt követően először a tavaszi metszés ad feladatot február végén. Márciusban a trágyázás, áprilisban megműveljük a fák alját, hogy ne legyen gazos, és így tovább, minden hónapra jut munka egészen a szüretig. 

– Naponta néhány szem dióval karbantarthatjuk az egészségünket, energiában és tápanyagokban gazdag a dióbél – mondja Hajas Péter, aki amikor csak teheti, fogyaszt a tápláló csemegéből: leginkább szárítva, joghurtba morzsolva szereti. Határozottan az a terve, hogy jövőre – „szedd magad” akcióra – megnyitja az ültetvényt a nagyközönség előtt is.